Hogyan írjunk bestsellert?

A recept nagyon egyszerű, jó angol-amerikai szokás szerint mindössze néhány pontban összefoglalható. Íme:

1. Válasszunk egy jó témát, és kezdjünk el írni. (Hogy én erre nem gondoltam...!)
2. Gondoljuk át alaposan a cselekményt. (Vigyázat, ezt azelőtt kell, hogy megírtuk!)
3. Nézessük át olyanokkal a művet, akik nem közeli ismerőseink, barátaink, hozzátartozóink. (Őket kíméljük meg az irományainktól.)
4. Törekedjünk frappáns, szokatlan címre. (A Háború és béke már foglalt.)
5. Küldjük el egy kiadónak a kész művet. (Az eredeti angol cikk az Oxford University Press-t, vagy a Penguin Books-t javasolja, ez nekünk is megfelelő lehet. Vagy nem.)
6. Küldjük el a művet egy jónevű újságírónak is. (Ez meg ki lehet? Magyarországon nincs kifejezetten könyves újságírás.)

Jó munkát mindenkinek!

A BBC-n is találtam egy érdekes írást erről.

Segédanyagok az íráshoz

Ma már az internet segítségével az írók sokkal precízebben dolgozhatnak, mint régen. Ha esetleg nem járatosak valamely témában (ez sűrűn elfordul), rengeteg hasznos segédanyagot találhatnak a hálón. Katolikus egyházi témában én például két jóra is rábukkantam: az egyik az angol nyelvű Catholic Encyclopedia, a másik a magyar Vatikáni Figyelő. Mindkettő pontos és lényegre törő, bárkinek tudom ajánlani egy kis elmélyülésre. Persze, csak módjával, mert elég tömények. :)

Kolumbuszról olvasok

Valahogy úgy hozta a sors, hogy most több könyvet is olvasok egyszerre, ráadásul mindegyik Kolumbusz Kristófról szól. J. R. dos Santos regényével, A 632-es kódexszel már régóta szemezgettem, és most neki is láttam. Nem csalódtam benne, a kezdete legalábbis ígéretes. A taktikám egyébként az utóbbi időkben az, hogy egy új könyvnek mindig az első oldalát olvasom el (nem a fülszöveget, nem belelapozok stb.), és ha megfog, akkor végigrágom magam rajta. Ez jó tanács lehet minden írónak: egyszerűen csak érdekes felütést kell adni.

A fikciót kellemesen kiegészíti az 1988-ban elhunyt András László dokumentarista könyvecskéje, az Alapos gyanú. Ez a címe (sőt a borítója) alapján bármi lehetne, de véletlenül éppen a Kolumbusz-rejtéllyel foglalkozik. Ki volt ő, hogyan került a spanyol udvar közelébe, mi volt a valódi célja, mikor fedezte fel igazából Amerikát – szóval egy csomó izgalmas kérdést tesz fel, és igyekszik precíz válaszokat is adni rájuk. És hogy a véletlenek sorát folytassam, Steve Berrynek a legújabb könyve a Columbus Affair címet viseli, és ha nálunk is hamar kijön, ezt is beveszem az elolvasandók sorába.

Ha nincs ellenség, mivel biztassuk a népet? - Jön a Könyvfesztivál

Április 19-én kezdődik a négy napig tartó Könyvfesztivál a Millenárison. Ha budapesti lennék, becsszóra mindennap kimennék, így viszont - 250 km-re a fővárostól - csak másoknak tudom ajánlani. Sok kiadó erre az eseményre időzíti az év első nagy dobásait, az árusok (kereskedők) pedig a fesztiváltól várják, hogy kissé felpörgesse az év elején általában leülő eladásokat.

Az újdonságok közül a díszvendég Claudio Magrist emelném ki, az olasz írótól az Európa és a nemrég alakult Libri is hoz ki könyvet. Érdekes lehet az új Fukuyama is (A politikai rend eredete), akárcsak Michio Kaku gondolatai A jövő fizikájáról. Őt valamelyik tudományos csatornán ismertem meg, és állíthatom, hogy az egyik legszínesebben beszélő tudós, akit valaha láttam.

Biztos sokan várják/várták Jo Nesbotől a Denevérembert és a Phantomot - én még tőle nem olvastam semmit, viszont a nevét már úgy-ahogy helyesen ki tudom ejteni (klikk a meghallgatás gombra ITT). Coelho tuti siker, és valószínűleg Eco is, aki egyre lassabban ír, de hát 80 évesen már én sem fogok ugrálni. Pelevin könyvében a cím máris megfogott (Ananászlé a szépséges hölgyeknek - ez csakis orosz könyv lehet), Goretity József tanár úr ismét kiváló fordítói munkát végzett.

Ami a magyarokat illeti, a most 100 éves Örkény tiszteletére kijött a Macskajáték hangoskönyv formájában, a csodálatos, kedves hangú Pogány Judit előadásában. (Bár azt hiszem, a hangoskönyv műfaját Örkény kissé abszurdnak tartaná :).Csukás Istvántól a Pom Pom örök kedvencem marad 80 éves koromig (utána majd választok mást), de szeretettel őrzöm a tőle kapott Süsü-képeslapomat is. Az egyik legnagyobb Csontváry-szakértőnek számító Romváry Feri bácsitól egy Zsolnay-album lesz kint a fesztiválon (Pécs ez is, az is, ha úgy vesszük), Csorba Dávid barátomtól pedig egy valószínűleg szűkebb szakmai körnek szánt könyv, amely A zászlós bárány nyomában - A magyar kálvinizmus 17. századi világa címet viseli. Jó válogatást mindenkinek!

Hogyan alakultak a könyves trendek?

Ha csak a legutóbbi öt évet nézzük, akkor is érdekes folyamatokat vehetünk észre. A Harry Potter-sorozat 1997-ben indult (külföldön), és 2007-ben fejeződött be. Nem csoda, hogy a Halál ereklyéi, a befejező kötet vezette a toplistákat ebben az esztendőben. Aki esetleg még labdába rúghatott volna, az Dan Brown, de nála A da Vinci-kód (2003) után hat év szünet következett.

2008 egyértelműen Stephenie Meyeré volt (mindig a külföldi kiadás évét tartom szem előtt), a vámpírok ekkor kezdték eluralni a könyvpiacot. Érdekes, hogy a téma azóta is a topon van, magyar verziója azonban csak mostanában jött ki (bár rögtön egy trilógia). 2009-ben Meyer mellé felzárkózott az új Dan Brown-regény (Az elveszett jelkép), de nem is annyira mellé, mint inkább mögé.

A komolyabb őrségváltás 2010-ben következett el, ennek az évnek Stieg Larsson és a skandináv krimi volt a nyertese. Tavaly Suzanne Collins vált a közönség nagy kedvencévé, akitől én ugyan még nem olvastam semmit, de úgy látom, Az éhezők viadala megint nagy sikernek ígérkezik. A magyar sajátosságokra most nem térnék ki, de örülök, hogy egyre több olyan írónk van (csak úgy, összevissza pl. Frei Tamás, Fábián Janka, Baráth Katalin, Moldova György, a fiatalabbaknak Bartos Erika és Berg Judit), akik képesek a külföldiek mellett felférni a hazai eladási listákra.

Gyorsan vagy lassan a jobb?

Mármint olvasni. Ami engem illet, ha tetszik egy könyv, szeretem ízlelgetni a mondatokat, feldolgozni az infókat, egyáltalán nem sietek vele. Persze, van, amikor annyira sodró a történet, hogy nincs mit tenni, rohanni kell vele együtt.

Néhányan viszont sportot űznek a gyorsolvasásból, amit én kicsit viccesnek tartok. Emlékszem, két-három nappal azután, hogy megjelent A szukkubusz dala, már kritikát is olvashattam róla valamelyik oldalon. Nyugaton szintén nagy divat a "speed reading", vagyis a gyorsolvasás. Vannak kiváló fejlesztő oldalak, ahol jó tanácsokkal látnak el bennünket ezzel kapcsolatban, s ezeken a legapróbb részletekre is kitérnek. Például arra, hogy mindenekelőtt vizsgáltassuk meg a szemünket, mert lehet, hogy a rossz látásunk miatt nem tudunk gyorsabban olvasni.

A professzionális gyorsolvasók 1000 szó/perc teljesítményre képesek, ráadásul a szöveg 85%-át meg is értik. Az átlagemberek tempója 200 szó/perc, 60%-os "megértési mutatóval". ITT bárki lemérheti az (angol) olvasási tempóját, ha kíváncsi rá. Én egy kis csalással - értsd: átfutottam - elértem a 840 szó/perces teljesítményt, de ekkor legfeljebb a 10%-át fogtam fel a szövegnek. Szóval, mindenki a maga tempója szerint.