És a kritika:
Patrick Foster, a British Library mindenese és barátja, Bertie Hook több “küldetésen” is részt vettek már együtt, amik során kéziratokat, papirusz tekercseket, és egyéb ókori tárgyakt és írásokat gyűjtöttek be a könyvtár számára.
Ezúttal egy brutális gyilkosság ügyében kell eljárniuk. Eleinte azt hiszik, pusztán papírmunka, rendezgetés ügyében utaznak, de mikor Pat megtudja, hogy Enid Markopoulos nem pusztán egy baleset következményeképpen veszítette életét, hanem elevenen megsütötték egy ércbikában. Mindennek a tetejében pedig különös üzenetet is hagyott hátra, ami egy ókori titok felfedésének alapja lehet.
Jegyezzük meg (jó hangosan), hogy imádom az alapötlete. És mivel Dan Brown könyvét is imádtam (innen jött a szerző saját ajánlása is), nem is csoda. A borító is csodaszép, a kivitelezés is… Jó volt kézben tartani
A karakterek nem voltak olyan részletesek, ám ez Brown-nál sem zavart túlzottan–nem ezen van a hangsúly, hanem a nyomozáson és a történelmen. Utóbbit igazán kidolgozottnak, pontosnak éreztem, előbbivel viszont kevésbé voltam megelégedve. Míg érződik a könyvön, hogy ki lett “nyomozva”, utána lett nézve mindennek, méghozzá igen részletesen, a fogalmazás is szép, megszólítja az olvasót, közvetlen, és nem is E/1, ami ezeknél a könyveknél hasznosabb, hisz nem keveredik bele annyira a saját érzelem. De talán kicsivel több időt kellett volna szánni az összerakására. Vagy hosszabb kifejtés segítségével, vagy más mondatszerkezetekkel tökéletesíteni lehetne a könyvet.
Találtam hibákat, amiket megemlítenék, de nem szeretném, ha az maradna meg mindenkiben, hogy nem érdemes elolvasni a könyvet, így hagyok pozitívumok a végére is, mert igenis, ez egy jó könyv, csak még csiszolódhatott volna.
Párszor előfordult egy-egy drámai beszélgetésnél, mikor nem tudhatjuk, kiről is beszélnek, és a végén megemlítik, drámaian, hogy az olvasó már tudta, kiről is folyik a diskurzus. Kicsit ez zavart, de nem ez volt a pontlevonó mínusz, ilyen mindenhol előfordul.
Említve volt benne a Da Vinci kód, ami jó, hisz hasonló, feltételezhetően a szerző kedvencei közé tartozik, de azt már soknak, erőltetettnek tartottam, hogy a két “nyomozó” arra hivatkozik, mikor a Louvre biztonsági kamera-bekötéseiről beszélnek. Volt még ilyenből pár, ami rontott a hitelességén, mivel azért mégiscsak egy fikcióról van szó, nem tömör tényekről Brown könyvében, de egy idő után már kevesebbet lett említve, és tulajdonképpen ha most nem nézem meg a jegyzeteim, eszembe se jut.
Azt sem tartottam egy pozitív dolognak, hogy Enid, a halott lány üzeneteit nagyon hamar megtalálták, túl egyszerűen, és a neten hamar meg is fejtették, amit persze le is tudott a CIA nyomozni. Sajnos ez már levont a pontokból, pedig én elhiszem, hogy az internet hasznos, de túl hamar, túl gyorsan jöttek rá…Több nyomozást vártam volna.
Ez a pár dolog az, ami miatt összességében levontam azt az egyetlen pontot. Be kell viszont vallanom, hogy én becsületesen végig akartam jegyzetelni, de a 64. oldal után egyre kevesebb dolgot írtam fel. Odáig tartott míg belerázódtam mind a stílusba, mind az apróbb hibák elfogadásába. Ez persze jó, hisz kevesebbet filozofáltam a hibákon, észre se vettem őket (nem is voltak?), és élveztem. Egyszer el kéne olvasom úgy is, hogy belemerülök, nem gondolkozom rajta, csak olvasom….
Eredeti cím: –
Fordító: –
Kiadás: Ulpius, 2012
Oldalszám: 308
A könyvet köszönöm az Ulpius-háznak!
Értékelés: 4/5
