2013. május 29., szerda

Dan Brown-könyvbemutató Londonban

A Hungarian Geographic blog szerzője nemrég Londonban járt, mégpedig Dan Brown új regényének, az Infernónak a hivatalos bemutatóján. Hú, de irigylem érte... :) A beszámolót nála olvashatjátok el. Köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmemet.

"Lehetne-e izgalmasabb és sejtelmesebb helyszínt találni egy ilyen együttlétre, mint a legrégebben (1717) alapított szabadkőműves Egyesült Nagypáholy angliai központja, ami nemcsak a Szabadkőművesek Múzeumának és Nagykönyvtárának ad otthont London szívében, hanem ennek a titkos rituális szokások mentén működő mozgalom Nagytemplomának is? Dan Brown legújabb regényének, az Inferno múlt heti világpremierje óta - aminek megjelenési időpontja (5/14/13) a PI számértékének fordított sorrendje - most találkozhatnak először a rajongók és a sajtó képviselői Robert Langdon, a vallási szimbólumok és ikonológia professzorának szülőatyjával Londonban, kinek főhősének a kalandjait ezúttal Firenzén és Velencén keresztül Isztambulig követhetik az olvasók." Folytatás ITT.

2013. május 23., csütörtök

Eltérő borítók - ugyanaz a könyv

Angol-amerikai-német verziók
A Dan Brown-féle Infernónál is rögtön szembetűnhet az az érdekes jelenség, hogy a különféle államokban többnyire más és más borítóval jelenik meg ugyanaz a könyv. Megpróbáltam utánanézni a dolognak, és számomra az a magyarázat tűnt a leghihetőbbnek, amely a piaci szempontokra hivatkozik.
Az egyes országokban - még azonos nyelv esetében is - természetesen más és más kiadók adják ki a könyveket (az Infernót például Amerikában a Doubleday, Angliában a Transworld, de kedvesen felhívták a figyelmemet a német verzióra is, amely szintén eltér a többitől). Ilyenkor a kiadóknak joguk van saját borítót tervezni, igazodva a helyi közönség ízléséhez (ezek után kíváncsi leszek a magyar változatra). Az a fontos, hogy az adott könyv minél nagyobb eladást generáljon, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy megfogja az olvasókat. Amerikában például a harsányabb színeket kedvelik, Angliában pedig a visszafogottabbakat - nálunk nem tudom, mi a helyzet, ebből a szempontból elég vegyes a kép.

Az Inferno esetében a borító kapott egy pluszfeladatot is,a rajta szétszórtan elhelyezett CATROACCR betűsornak ugyanis - állítólag - lesz valamiféle szerepe a cselekményben is. Erről bővebben itt.

És végezetül a Dan Brown-mánia egyik nagy veszteséről is hadd szóljak: Steve Berrynek is megjelent egy új Cotton Malone-regénye, a The King's Deception, amely a Goodreads oldalán eddig 4,04 csillagot ért el a maximális 5-ből. Én nem vagyok oda annyira Berryért, de a könyvet jó szívvel ajánlom a műfaj kedvelőinek.


2013. május 15., szerda

Dan Brown: Inferno - megjelent!

Úgy látszik, afféle nemhivatalos Dan Brown-szószóló lettem, de szívesen teszem, mert az ő írásmódszere áll a legközelebb ahhoz, amit valaha szeretnék távolról megközelíteni. Szóval, május 14-én megjelent (angolul) az új regény, az Inferno, amelyre "csak" négy évet kellett várni, míg előtte Az elveszett jelképre hatot.

Természetesen azóta néhányan már elolvasták, és természetesen páran fanyalognak is rajta, mintha egy egyszerű art thriller-szerzőn bármiféle "magasirodalmi" szabályt vagy előírást számon lehetne vagy kellene kérni.
A Daily Mail egyszerűen csak marhaságnak ("bilge") titulálta, de ugyanakkor letehetetlennek, s elsütött egy kis spoilert is: a regényben Robert Langdon egy halálos vírus elterjedését próbálja megakadályozni.
A Telegraph két csillagot adott rá az ötből, azzal az indokkal, hogy ez DB legambiciózusabb regénye - ugyanakkor a legrosszabb is. Gondolom, ez a vélemény csak még többeket sarkall majd arra, hogy elolvassák, és maguk bizonyosodjanak meg róla.
A többi kritikus általában elégedett, "őrülten jónak" tartják a könyvet, dicsérik a szokásos cliffhangereket - aki részletesebben is kíváncsi az ismertetőkre, a BBC szépen összeszedte őket.

Az angol-amerikai könyvesboltok szerint már most kijelenthető, hogy az Inferno lesz az idei év legnagyobb példányszámban elfogyó könyve, még karácsonykor is a toplista élén fog állni, mert 2013-ban semmi sem múlja felül (a bevételt tekintve, természetesen). Első körben 4 millió példányban dobják piacra - A da Vinci-kódból 80 millió ment el -, az valameddig elég lesz. Érdekesség, hogy az ügyben megszólalt Firenze (ez a cselekmény fő helyszíne pár másik olasz város és talán Isztambul mellett) egyik fontos személyisége, a Dante Társaság vezetője is, akit ugyan óva intettek DB felbukkanásától, ám aki ugyanakkor bölcsen azt is tudja, hogy a város 10%-kal megcsappant turistahadát a regény valószínűleg visszatornássza majd az eredeti szintre. A legfontosabb az, hogy az emberek beszéljenek Firenzéről és Dantéról - hát nem?