2013. augusztus 14., szerda

Társszerzők: kettesben is lehet könyvet írni?

A társszerzőség témája - furcsa módon - a legjobban kereső írók friss listája kapcsán jutott eszembe. Az élen természetesen E. L. James áll, aki a Szürkével nagyon beletalált valamibe, de Dan Brown sem áll rosszul, aki máris eladott 369 ezer darabot az Infernóból, így 22 millió dollárt keresett. És hol van még a karácsony?
Náluk is érdekesebb viszont most James Patterson, aki 66 évesen is uralja a piacot. Nemcsak a felnőtt thrillerek kategóriájában, de lassan a young adult (fiatal felnőtt) kategóriában is, ami könnyen gyanút ébreszthet bennünk. Hogy bírja ezt az őrült tempót egyedül? Sehogy. Körülbelül 65-70 regénynél tart, ezeknek a kétharmada New York Times-bestseller, de Patterson csak afféle ötletadó a legtöbbnél, a műveket "szellemírók", "társszerzők" írják, természetesen masszív felügyelet mellett. Patterson jóváhagyja a vázlatot, átolvassa az első változatot, beleír a szövegbe, és persze ellenőrzi a végeredményt is. Egy 2009-es interjúban például azt mondta, hogy éppen 29 kézirat fekszik előtte különféle készültségi állapotban, és mind arra vár, hogy dolgozzon rajtuk. Számomra ez nem klasszikus regényírói munka, de ha működik, hát Istenem...
Ennél a módszernél sokkal gyakoribb az, amikor ketten dolgoznak egy szövegen. Ez sem túl könnyű, mert folyton kompromisszumokat kell kötni, de valahogy megoldható a dolog. Pintér Bence és Pintér Máté (A szivarhajó utolsó útja c. regény szerzői) egy beszélgetés során például úgy nyilatkoztak, hogy a sztorit együtt találják ki, de a megírást már külön végzik, előre felosztott rend alapján. Más interjúk kapcsán azt szűrtem le, hogy a legtöbben azért vállalják a társszerzőséget, mert így kevesebbet kell írni, gyorsabban halad a munka, és amiben gyengébbek vagyunk, azt rábízhatjuk másra. A társszerzők ráadásul erőt adhatnak egymásnak, ha lanyhul a lelkesedés, szóval rengeteg előnnyel jár a módszer. Én mindezzel együtt is a legmagányosabb munkák közé sorolom az írást, amit nagyon nehéz lehet mással megosztani.

2013. augusztus 12., hétfő

Még mindig olvassák - újabb kritika a Makedónról

Szandi is elolvasta A makedón összeesküvést, amely több mint egy éve jelent meg, de valahogy valaki mindig „beleakad". Nagyon örülök neki, és annak is, ha kivesézik. Szandi nagyon alapos munkát végzett, akkurátusan számba vette a negatívumokat és pozitívumokat. Akadt mindből elég. :) Rengeteget tanultam ebből is, köszönöm a fáradozást!

„Egy egyszerű vallomással kezdem: nagyon imádom Dan Brown Robert Langdon sorozatát, és mivel nem olvashatom azt a végtelenségig, folyamatosan keresem azt a könyvet, amely viszonylag hasonló alapokon nyugszik. Így kezdődött egy három napos viszonyom A makedón összeesküvéssel...”

Folytatás itt.

2013. augusztus 8., csütörtök

Újra Dan Brown - avagy mit tudhatunk az Infernóról?

Körülbelül egy hónap múlva jelenik meg a Gabo kiadásában Dan Brown új regénye, az Inferno, amely főleg Firenzében játszódik, a cselekménye pedig Dante körül bonyolódik. Már biztos, hogy ezt a Robert Langdon-históriát is megfilmesítik, de előtte azért jó lenne magyarul is elolvasni. Amíg ez nem megy, arra gondoltam, összeszedem a hozzáférhető recenziókat és egyéb információkat.

Érdekes, hogy a regény már a Molyon is megjelent,eddig 10-en adtak rá csillagot, és átlagosan 81%-osra értékelték (3-astól 5-ösig van minden). Ez nem olyan rossz. Ha megjelenik a magyar változat, megérkeznek a fanyalgók is, akik majd lehúzzák 60-65% környékére. Ez így természetes, mert ha valaki népszerű, akkor sokan olvassák, de ugyanakkor - a nagy számok törvénye értelmében - arányaiban kevesebbeknek tetszik. Az már biztos, hogy a borítón lévő ábráknak is van szerepük a történetben, ami mindenképpen érdekes újításnak tűnik.

A Molyon két írott értékelést találtam, az egyik így hangzik:

"Nem estem tőle hanyatt, arra jó volt, hogy egy kicsit olvassak angolul is, de magyarul már nem biztos, hogy bevállalnám. Most éppen a firenzei műemlékek, műtárgyak és Dante köré kanyarított mesét Dan Brown, szokás szerint a jófiúkról kiderül, hogy ők a rosszfiúk és fordítva, közben Langdon prof száguldozik fel-alá és megpróbálja megmenteni a világot. Mintha egy képlettel állítaná elő ezeket a könyveket, a sokadiknál már egyáltalán nem hoz lázba."

Ha valaki egy műfajban alkot, valóban fennáll a veszélye a kiszámíthatóságnak, de nem hiszem, hogy ez baj lenne. Robin Cook orvosi krimijei ma is olyan izgalmasak és meghökkentőek, mint régen? Ez a dolog nem erről szól, hanem arról, hogy mindig megkapjuk a szerzőtől azt, amit várunk tőle.
A másik vélemény:

"Utópia-koppintás, de jó.” A szűkszavú értékelés nem sokat árul el a cselekményből, bár a hangulatra jól utal. És amit akkor még tudni kell az Infernóról:
A főszereplő újra Robert Langdon, a segítője ezúttal Sienna Brooks. A Goodreads nevű oldalon 3000 kritika jelent meg a könyvről, s ezekből kiderül, hogy a sztori most is kb. egy nap alatt játszódik. Langdon egy kórházban ébred, és természetesen fogalma sincs róla, hogyan került oda. Aki nem szereti a spoilereket, az inkább ne olvassa tovább, mert már az elején az is kiderül, hogy a főhősre rálőttek, és a fejsérülése miatt nem emlékszik semmire. Miután a szeme láttára megölnek egy orvost, megkezdődik a szokásos hajsza. Ekkor ismerkedik össze Siennával, aki segítője és kalauza lesz (gondolom úgy, mint Danténak Beatrice). Többet most magamnak sem szeretnék elárulni, ezért zárásként csak annyit, hogy a történetben újra igen komoly veszély fenyegeti a lakosokat (valami hasonló, mint Rómát az Angyalok és démonokban, csak ez nem antianyag, hanem... szóval más), és van egy gonosz társaság is, amely a Consortium nevet viseli. Aki nem bírja kivárni a magyar verziót, az itt többet is elolvashat a cselekményről, de azt hiszem, jobb lesz, ha saját magunk alkotunk majd ítéletet a regényről.