Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, nem túl szerencsés, mégis valahogy könnyen megjegyezhető című regényével került be az irodalomba. A könyvet legalább 35 nyelvre fordították le, és több millió példányban kelt el, de máris közeleg az újabb történet, az analfabétáról, aki tudott számolni. Én mindig hittem abban, hogy egy történetben bőven elfér a humor is, és lám, Jonasson is tudott újat hozni a milliónyi, sötét és esőszagú skandináv krimi mellé.
Ami a szerzőt illeti, korábban komoly karriert futott be a médiában, de aztán rájött, hogy a hajtás nem minden. 10 millió fontért eladta hát a 100-nál is több embert foglakoztató cégét, gyökeresen megváltoztatva addigi életét. Kimászott ő is az ablakon. 44 évesen csak a neten talált magának feleséget, akitől hamarosan elvált, ám az 5 éves kisfiuk nála maradt. Most együtt él egy svéd szigeten a gyerekkel - és rengeteg állattal. Infralámpa alatt, odabent tartja a kiscsirkéket (mint nagyanyámék:), és azok sokszor még az ágyába is bebújnak.
A százéves ember regényét annak idején hat svéd kiadónak is megmutatta, és az utolsó harapott rá. "Elolvastam a felét, és ki akarom adni" - érkezett a lelkes jelzés a kiadótól. "A felét vagy az egészet?" - kérdezett vissza pimaszul Jonasson, de az üzlet persze megköttetett. Hogy mi ebből az egészből a tanulság? Nem sok minden, legfeljebb csak annyi, hogy ne féljünk néha gyökeresen változtatni mindazon, amiben benne vagyunk. Ki kell mászni az ablakon.
