Idén egy kínai író, Mo Jen kapta az irodalmi Nobel-díjat. Bevallom, én korábban még a nevét sem ismertem, olvasni sem olvastam tőle semmit, bár ha megnézem az elmúlt egy évtizedet, akkor Kertész Imrén, Harold Pinteren, Orhan Pamukon és Vargas Llosán kívül a többiekről sem hallottam. Mindenesetre jó dolog, hogy van köztük egy magyar is, vagyis ne legyünk csalódottak, hogy Nádas Péter most sem kapta meg a díjat.
Az irodalmi Nobel magyar története egyébként nagyon érdekes. Kertész Imre volt az első, akit ki is tüntettek, de azért korábban is voltak esélyes jelöltjeink:
„Kosztolányi Dezsőt és Herczeg Ferencet, a világháború után pedig Déry Tibort, Illyés Gyulát,
Németh Lászlót, Pilinszky Jánost és Weöres Sándort is fölterjesztették,
utóbbi csak az utolsó rostán esett ki. A három magyarországi jelölőszervezet, a Magyar
Tudományos Akadémia, a Magyar PEN Club és a Magyar Írószövetség -
amelyek igyekeztek egyhangú jelöléseket tenni - az utóbbi időben többi között Szabó
Magdát, Mészöly Miklóst, Esterházy Pétert és Nádas Pétert is
felterjesztette a díjra.”
Én eddig úgy tudtam, hogy Kosztolányi volt a „best of the rest”, vagyis az a személy, aki tényleg csak egy hajszállal maradt le a Nobelről, de ezek szerint Weöres Sándor. No, mindegy, ő is jó választás lett volna.
