Az író egy napja

Fforde

Az olvasók általában mitizálni szokták az írói tevékenységet, valami egészen különleges elfoglaltságnak tartva azt. Külföldön (értsd: amerikai-angolszász vidékeken) talán így van, idehaza azonban a legritkább esetben. Talán egy kezemen meg tudom számolni, hányan áldozhatják az egész napjukat az írásnak. Na jó, kettőn. Magyarországon az író általában dolgozik a munkahelyén, aztán hazamegy, és este (meg hétvégén) ír.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy nemrég kikerült Katie Fforde legújabb könyvének ajánlója a Facebookra. Előbb csak az asszonyka furcsa nevén akadtam fenn - mi az, hogy két F-fel kezdődik? Nekem is ilyen kell! Aztán utánanéztem, és kiderült, hogy nem manír, csak ősi családnév. A "ford", vagyis "gázló" szóból ered, és a Fforde mellett Ford, Forde, Foord, Foard, Forth stb. változatai is léteznek.

Ami viszont még megkapott a honlapján: őszintén leírja egy napját. Csak címszavakban, íme: 5:30-kor kelés, hálóköntösben és papucsban nyomás a számítógép elé. Rádióhallgatás, Twitter, emailek átnézése. Már nem túl jó a szeme, ezért kell egy kis ráhangolódás. Az írással úgy van, mint a férjével: valaha ő volt a titkos szerelme, de ma már... A napi első adagja 1000 szó (kb. 5000 karakter), aztán fél 10-től elkezdik telefonon zaklatni. Ha az előző napi munka nem tetszik neki, elszánt törléssel kezd. Anyaggyűjtésként tévét néz, és az utcákat rója. Hogy délután dolgozik-e még? Erre nem tér ki. Tényleg mindenki így képzeli az írók életét?