Úgy látszik, afféle nemhivatalos Dan Brown-szószóló lettem, de szívesen teszem, mert az ő írásmódszere áll a legközelebb ahhoz, amit valaha szeretnék távolról megközelíteni. Szóval, május 14-én megjelent (angolul) az új regény, az Inferno, amelyre "csak" négy évet kellett várni, míg előtte Az elveszett jelképre hatot.
Természetesen azóta néhányan már elolvasták, és természetesen páran fanyalognak is rajta, mintha egy egyszerű art thriller-szerzőn bármiféle "magasirodalmi" szabályt vagy előírást számon lehetne vagy kellene kérni.
A Daily Mail egyszerűen csak marhaságnak ("bilge") titulálta, de ugyanakkor letehetetlennek, s elsütött egy kis spoilert is: a regényben Robert Langdon egy halálos vírus elterjedését próbálja megakadályozni.
A Telegraph két csillagot adott rá az ötből, azzal az indokkal, hogy ez DB legambiciózusabb regénye - ugyanakkor a legrosszabb is. Gondolom, ez a vélemény csak még többeket sarkall majd arra, hogy elolvassák, és maguk bizonyosodjanak meg róla.
A többi kritikus általában elégedett, "őrülten jónak" tartják a könyvet, dicsérik a szokásos cliffhangereket - aki részletesebben is kíváncsi az ismertetőkre, a BBC szépen összeszedte őket.
Az angol-amerikai könyvesboltok szerint már most kijelenthető, hogy az Inferno lesz az idei év legnagyobb példányszámban elfogyó könyve, még karácsonykor is a toplista élén fog állni, mert 2013-ban semmi sem múlja felül (a bevételt tekintve, természetesen). Első körben 4 millió példányban dobják piacra - A da Vinci-kódból 80 millió ment el -, az valameddig elég lesz. Érdekesség, hogy az ügyben megszólalt Firenze (ez a cselekmény fő helyszíne pár másik olasz város és talán Isztambul mellett) egyik fontos személyisége, a Dante Társaság vezetője is, akit ugyan óva intettek DB felbukkanásától, ám aki ugyanakkor bölcsen azt is tudja, hogy a város 10%-kal megcsappant turistahadát a regény valószínűleg visszatornássza majd az eredeti szintre. A legfontosabb az, hogy az emberek beszéljenek Firenzéről és Dantéról - hát nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése