Még egy kritika a Makedónról

Rég nem látott barátom, Balogh Péter, akit a 20 éves érettségi találkozó sodort ismét a közelembe, elolvasta A makedón összeesküvést, és kéretlenül is írt róla pár sor kritikát. Mivel meglehetősen jól sikerült (legalábbis sikerült úgy átírnom :), most ide is mellékelem. Egy szerzőnek fontos minden észrevétel, nem akarok egyet sem kihagyni. A hazai "könnyű műfajú" írókat általában széles körben elkerüli a kritika, pedig az olvasók léteznek, csak valamiért nem akarnak megszólalni. A Molyon kívül nem is ismerek egyéb olyat webhelyet, ahol tömegében lehetne ismertetőket olvasni. Íme a Péteré (köszönettel ismét):

"Végére értem a könyvnek, és minden elismerésem! El kell mondanom, hogy nem egyszerűen olvasói szemmel követtem a kalandokat. Régóta álmodozok arról, hogy én is könyvet írok. Valamikor '99-ben éreztem azt, hogy most még jobban akarok írni, mint eddig bármikor. Mondjuk egyelőre kérdéses, hogy mikor fogom elkezdeni - vagy, hogy egyáltalán el fogom-e kezdeni.

Na, de visszatérve a könyvedre, elmondom mi tetszett benne. Először is a szellemi színvonal: ebből a könyvből tényleg lehet tanulni. Jól olvasható történet. Én nagyon lusta vagyok olvasni, még abba is nagy nehezen kezdek bele, ami érdekel, és abbahagyok zseniális írásokat (mint pl. Szerb Antal - Utas és holdvilág). A könyvedből simán elolvastam 100 oldalt (ennyi olvasás után már bőven vakarózni szoktam :), úgy, hogy észre sem vettem, mennyit olvastam. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan a végére érek.

A kultúrtörténeti thriller szerintem nagyon szerencsés választás. Szerintem ezt is nyugodtan sorolhatom a kedvenceim közé, erre pont a könyved világított rá. Nem azért nem olvastam eleddig ilyen könyveket, mert kerülöm őket, csak egyszerűen nem sodort elém ilyesmit az élet A makedón összeesküvés előtt."

Beszélgetés rólam, velem

Kedves íróbarátom, Bíró Szabolcs a Netbarátnő számára készített őszerénységemmel egy hangulatos interjút. Ezúton is köszönöm neki és az oldalnak az érdeklődést, és az inspiráló kérdéseket.

„Mikor érezte életében először, hogy írnia kell? Mi lett ennek az első írásnak a sorsa?
Akkor éreztem először, amikor az egyetemen „felkért rá” az egyik óraadó tanár. Nem volt mit tenni, muszáj volt valamit letenni az asztalra. Ha jól emlékszem, filológia és verstan volt az óra neve, és ennek megfelelően költeni kellett. A versem – úgy rémlik – jól sikerült, hosszú időre el is tettem magamnak. Egy Arany János-parafrázis volt (ismert költő stílusában kellett verselni), amolyan ballada-szerű. Az első néhány sora meg is ragadt a fejemben...”

A vers és a folytatás ITT.

Újabb animált gif: egy Shakespeare-portréról

A múltkor Leonardo Hermelines nő című portréjához készítettem animált gifet, amely akkora sikert aratott, hogy kedvet kaptam egy újabbhoz. Ezúttal Shakespeare a téma, a muníciót pedig Bill Bryson kiváló könyve szolgáltatta. A címe egyszerűen csak Shakespeare - Az egész világ színház, és az Akadémiai Kiadó jelentette meg. Érdemes volt, rég olvastam már ilyen érdekeset (a bogácsi strandfürdő étlapját most ne számítsuk ide).

Inferno: magyarul szeptemberre

Régen írtam már Dan Brown vadonatúj regényéről, az Infernóról, pedig ezt mindig hálával fogadja a blogolvasó közönség. A legfrissebb információm a magyar változatról a regényt idehaza kiadó Gabótól származik, vagyis a legautentikusabb forrásból. Sok mindent érthetően nem akartak elárulni (például azt sem, hogy Inferno vagy Pokol lesz-e a cím), annyit viszont sikerült megtudnom, hogy a tervek szerint augusztus végén-szeptember elején jelenik meg magyarul a könyv. Ez engem kellemesen meglepett, mert végre nem a karácsonyi dömpingre időzítenek egy ilyen nagy durranást.
Az Inferno a Barnes and Noble Top 100-as listáján "természetesen" most is az első helyen áll, ami nem nagy csoda, hiszen a bestsellerszerzők közül - ezt tudtuk előre - idén Dan Brown robbantott egyedül, a többiek még dolgoznak az új műveiken. Bár ki tudja, mindig felbukkanhat egy-egy fekete ló az éjszakából, mint azt a Szürke-trilógia példája is mutatja. Néhány érdekes fejlemény azt mutatja, hogy egyáltalán nem szabad lebecsülnünk a hasonló sikerkönyvek hatását. Nemrég egy Laurie Garrett nevű hölgy igyekezett tisztázni magát a CNN-en, mert az Inferno egyik karaktere (ráadásul negatív szereplője) szinte egyértelműen vele volt azonosítható. Pontosabban azzal a poszttal, amit betölt a WHO-nál. Dan Brown hiába hangsúlyozza folyton, hogy kitalált szereplőkkel és cselekményekkel dolgozik, sokan nem tudják elválasztani a fikciót a valóságtól.
Firenze viszont kapva kapott az alkalmon, hogy a történet jó része náluk játszódik: már meg is indították a regényhez kapcsolódó városfelfedező túráikat. Az elvakult rajongók Robert Langdon és a mostani női főhős, Sienna Brooks nyomában haladhatnak, a röpke négyórás túrát egy művészettörténész vezeti. No, ha más nem, annyi haszna legalább ennek a regénynek is lesz, hogy ragad az emberekre egy kis pluszműveltség.