Hogyan vegyük rá magunkat az írásra?

Aki valaha is foglalkozott már rendszeres írással (értsd: több egymást követő napon), annak aligha kell magyarázni, hogy az "önmotiválás" - elengedhetetlen. Nagyon nehéz nap mint nap úgy leülni a gép elé, hogy "most aztán ennyit meg ennyit meg kell írnom". Még akkor is, ha szeretünk írni, és szeretjük a témát, no, meg az olvasót. Nehéz leülni, mert mindig van fontosabb dolog, pláne, ha a net folyton ott nyüzsög a háttérben.

Íme, néhány jó tanács, hogyan vegyük rá magunkat a munkára:

- Önámítás, kis adagok: mondjuk azt magunknak, hogy most csak 15 percig írunk. Valószínűleg több lesz belőle, de akkor már mindegy. Csapjuk be magunkat, hogy át tudjunk lendülni a kezdéssel járó holtponton.

- Önmeggyőzés: mormoljuk el, hogy fontos lenne írnunk, mert sokan várják az újabb könyvet.

- Nass: egy csoki legyen a jutalom, ha az első oldal (bekezdés, sor, mondat...) végére érünk. Ez elég biztos módszer. Csak a csokit ne tartsuk kézközelben!

-Komfortérzet: teremtsük meg a lehető legkényelmesebb körülményeket az íráshoz. Annyira azért ne legyen kényelmes, hogy inkább aludni legyen kedvünk...

- Bemelegítés: olvassunk pár oldalt egy jó, vagy egy rossz könyvből. Az előbbi arra inspirál, hogy mi is hasonlót írjunk. Az utóbbi meg arra, nehogy ugyanolyan vacakot.

Most pedig: dologra fel!

Vaszaryt olvasok

Mármint Vaszary Gábort. Mára jól elfelejtették, pedig 1985-ig itt élt köztük (pontosabban Svájcban), a humora pedig csak Rejtő Jenőéhez mérhető. Régóta szemeztem talán leghíresebb könyvével, a Monptival (a cím a francia "mon petit", azaz "picinyem" kifejezésből eredeztethető), de csak most jutottam odáig, hogy el is olvassam. Tele van remek szituációkkal, fergeteges poénokkal - komolyan, néha hangosan felnevettem, pedig képes vagyok mosolygás nélkül végignézni egy egész szilveszteri tévéműsort.

Már az alaphelyzet is kiváló, főhősünk ugyanis éppen fél éve tartózkodik Párizsban, ahová négyhetes tanulmányútra érkezett. Nincs pénze, hogy hazamenjen (a harmincas években járunk), amikor pedig hozzájut néhány frankhoz, azt nagyvonalúan el is veri. Kiváló a környezetleírás, nagyszerűen felépítettek a jellemek, jó a poénok előkészítése - szóval ebből a könyvből sokat tanulhat, aki író akar lenni. Meg az is, aki nem. Esetleg az is, aki már író. Vagy aki az volt valamikor.

Mitől lesz kapós egy könyv?

Valószínűleg ez az a kérdés, amelyre minden író tudni szeretné a választ.

Elsősorban persze attól, ha jól meg van írva az a bizonyos könyv. De az sem mellékes, hogy mindezt az olvasók tudtára kell hozni. Nemrég készült egy érdekes felmérés a Goodreads.com oldalon (ez olyasmi lehet, mint nálunk a Moly.hu), s a következő eredmény született:

- Akkor a legkapósabb a könyv, ha ismert a szerzője. A kezdőknek nehéz dolguk van (ez nem újdonság), az olvasók ugyanis nem szívesen ugranak bele a nagy ismeretlenbe.

- Fontos a baráti/ismerősi ajánlás is, mégpedig az "offline" ajánlás. Vagyis az, ha egy személyes találkozó során megdicsérik nekünk az adott könyvet, esetleg a kezünkbe is nyomják, hogy olvassuk el. Ezt azért lényeges külön hangsúlyoznunk, mert bebizonyosodott, hogy a Facebook és Twitter ebből a szempontból nem releváns eszközök. Ajánlhatunk rajtuk bármit, de ez a módszer egyáltalán nem hatékony. A "Face" a 12., a Twitter pedig a 15. helyen végzett a hatékonysági listán.

- A harmadik és negyedik legjobb módszernek a Goodreads olvasói, illetve szerkesztői ajánlásai bizonyultak. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy ha például a Molyon elterjed egy könyvről, hogy jó, az már fél siker.

Aki szereti az ilyesfajta listákat, itt hosszasabban is bogarászhatja. Tanulságos.

Egy nap(om) a neten

A HVG is közölte azt az érdekes infografikát, amely szerint ma kb. 2,5 milliárd ember "él" a világhálón. Ezek naponta 294 milliárd emailt küldenek szét, 2 millió bejegyzést tesznek a blogjukba, és 864 000 órányi videót töltenek fel a YouTube-ra.

Ez azt jelenti, hogy rám 118 email, 1/1000 blogbejegyzés, és 1,2 mp feltöltött videó jutna (elvileg). Ehhez képest max. 15-20 email a napi termésem, 2-3 naponta írok valamit erre a blogra (a jövőben szorgalmasabb leszek, ígérem), és még egyetlen egy videót sem raktam fel a megosztóra. Most akkor korszerűnek számítok, vagy nem?

Részletek itt és itt.

Fricska: a Halott könyvtár

Érdekes kezdeményezés a Centrális Galéria részéről:

A Halott könyvtár kísérlet a magyar könyvtárak 1989 óta olvasatlan állományának modellezésére. A kiállításon ötezer olyan könyvet vehet kézbe a látogató, amelyet 1989 óta senki sem kölcsönzött ki.

Vajon miért? Ezt a kérdést sokan feltették a helyszínen is (ha jól olvastam), de mit lehet rá válaszolni?
Részletesebben itt.

Hogyan írjunk?

Baráth Katalin ajánlása révén bukkantam rá a Guardian érdekes sorozatára, amelyben (angol nyelvterületen) híres írók osztanak meg velünk értékes tanácsokat. A 10 év alatt 20-nál is több regényt szerző Caroline Lawrence például a következő tippeket adja a gyakorló, kezdő és jövendőbeli íróknak:

1. Önfegyelem - írj mindennap!
2. Kiről? - a karaktereket nagyon jól el kell találni
3. Hol játszódik? - ezt is alaposan, részletezve kell megírni, hogy az olvasó beleélhesse magát a helyzetbe
4. Miről? - felesleges bővebben kifejteni, miért fontos a jó sztori...
5. Önkontroll - ha kész a regény, érdemes magunknak hangosan felolvasni, mert úgy azonnal kijönnek a hibák

Ez az utóbbi nagyon kemény, kíváncsi vagyok, hány író olvassa fel magának hangosan az egész regényét. Pedig biztos hasznos. Annak idején, amikor építőipari középiskolába jártam, azt a tanácsot kaptam, hogy a kész műszaki rajzot állítsam a feje tetejére. Megfogadtam, és megtettem. Borzalmas volt. Nem tudtam többé rózsaszín szemüvegen keresztül nézni a rajzot, mert olyan volt, mintha másé lett volna. Azonnal szemet szúrt a legapróbb hiba is. Szóval: mindig állítsuk fejre a dolgokat!

Lesz-e új Dan Brown-regény 2012-ben?

Nem tudom. A szerző honlapja erről semmit sem árul el, sőt úgy tűnik, nem is igazán frissítik rendszeresen azt az oldalt. Mélyen hallgat a kiadója is, pedig néhány elcsepegtetett információnak nagyon örülnének az olvasók. Feltehetőleg Dan Brown dolgozik éppen valamin, és azon sem csodálkoznék, ha az új regény kapcsolatban állna a 2012 decemberére jósolt (maja) világvégével. Ez a téma pedig idén érdekesebb lenne, mint jövőre.
A da Vinci-kód (2003) és Az elveszett jelkép (2009) megírása közt hat év telt el. A következő könyvre remélhetőleg nem kell ennyit várni, bár DB már megteheti, hogy inkább kevés jót, mint sok közepeset írjon. Nemrég láttam egy talkshow-beszélgetést vele, amelyben tréfásan megjegyezte: „A feleségem azt mondta, ha az új regényemre is annyit kell várni, mint legutóbb, akkor legközelebb 'A Nagy Ő' című műsorban tűnök fel a tévében...” Ezzel viccesen arra utalt az asszonyka, hogy kereshet magának új párt. Nem hiszem, hogy a fenyegetés elrettentené az írót, de bízom benne, hogy idén előrukkol valamilyen érdekes újdonsággal. Addig is ajánlom Steve Berryt, illetve Umberto Ecót - ezek a közeljövőben biztosan megjelennek. Illetve lesz egy film idén Az elveszett jelképből, hogy a DB-rajongók se panaszkodhassanak.