Egy barátom javaslatára nemrég megvettem, és elkezdtem olvasni Robin Cook-tól a Szfinxet. Antikvár kiadvány, a kezdetleges borítón egy szőke nő (á la '80-as évek), egy pisztoly, egy virág (ezt nem pontosan értem), no meg az egyiptomi Szfinx. Cookot sem értem, hogy a Kóma után miért éppen ezt a témát választotta. Talán ekkor még nem kötelezte el véglegesen magát az orvosi krimik mellett.
A regény egyébként kissé kezdetleges (látszik, hogy ez még csak a harmadik könyve az írónak), rengeteg sablonnal, a szereplőket pl. úgy írja le, hogy „kicsit hasonlított Belmondóra”, vagy „Omar Sharifra”. Szerencsére, már elég idős vagyok ahhoz, hogy ismerjem ezeket a színészeket. :) Vicces az is, ahogyan a szereplők állandóan telefon után szaladgálnak, és órákat várnak egy-egy kapcsolásra. Hol vannak még a mobilok, a számítógép és a net? Ez a nyolcvanas évek bája. Szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése