Már régóta kíváncsi voltam rá, ezért elolvastam életem első Agatha Raisin-történetét. A spenótos halálpitéről szóló sztori leginkább bájosnak nevezhető, bár aki szereti a jó krimit , annak is tetszhet a könyv. Nem akarok spoilerezni, ezért csupán a főhős alakját emelném ki a regényből. Az írók többségének valószínűleg nagy gondot jelent egy talpraesett, karakán, mégis szerethető vezérfigura felépítése - nos, M. C. Beatonnak (aki valójában egy 75 fölötti asszonyka,
Marion Chesney) ez szerintem sikerült. Agatha Raisin furfangos, humoros, jó kedélyű, ugyanakkor rettentő kemény, és sokszor nélkülözi a legalapvetőbb humánumot is. Üzletasszonyból lett falusi detektív, ezt a jellemhibát tehát elnézhetjük neki. Számomra az volt a leginkább meglepő, hogy a krimi szinte csak mellékszál a regényben, a főszerepet Agatha lassan kialakuló emberi kapcsolatai játsszák. Ez a nő rengeteget utazik, állandóan szervez valamit, illetve tömi magába az ételt - bár a finomságokat elsősorban készen vásárolja, aztán megmikrózza. Modern hős.
Az Ulpiusnál a sorozat negyedik része jelenik meg hamarosan,
itt pedig egy kritika olvasható egy már megjelent darabról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése