Korábban például nem gondoltam volna, hogy a Szent Johanna Gimiről szóló könyveivel óriási hazai sikert arató Leiner Laurát is érik néha kudarcok és csalódások. Pedig az ő regényei sem tetszenek mindenkinek, ám egy írónak ezt fegyelmezetten tudomásul kell vennie. Leiner Laura pedig ezt teszi: nem dühöng, és nem erőlködik, hogy őt most mindenkinek imádnia kell. (Bővebben a reakcióiról ITT.) Ez így van rendjén, én is meg szoktam köszönni minden kritikát. Az olvasóknak meg kell köszönni, hogy időt és pénzt áldoztak ránk. A lényeg egyébként az, hogy eltaláljuk egy nagyobb csoport ízlését, és ha ezt ügyesen tesszük, a siker sem marad el. Ezen a téren még bőven van tennivalóm, de dolgozom tovább, és remélem, hogy a második (harmadik... sokadik...) regényem majd egyre nagyobb visszhangot kap. Ilyenkor mindig Steve Berryt hozom fel példaként, aki nyolcvanvalahány kiadó ajtaján kopogtatott be, mire az egyik hajlandó volt szóba állni vele. Vajon közülünk hányan lennénk ilyen kitartóak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése