Amikor valaki írásra szánja el magát, és hónapok, évek múltán úgy érzi, végre kész a "nagy mű", rögtön a publikáláson kezd el gondolkodni. A bátrabbak valamelyik ismertebb kiadóhoz fordulnak először, ahonnan többnyire semmiféle választ nem kapnak. Elhiszem, hogy sok a silány kézirat, de biztos vagyok benne, hogy így értékes művek is elkallódnak. A kiválasztási rendszer idehaza minősíthetetlen. Talán ha lennének ügynökök, akik folyton nyomulnának az ígéretesebb könyvtervekkel, más lenne a helyzet.
Az első csalódások után a kezdő író a magánkiadás felé fordul. A Novum és társai pedig azzal kecsegtetik, hogy mindenféle ellenvetés nélkül kinyomtatják a művét, sőt még reklámozzák és terjesztik is. Ez pedig nem hazugság, legfeljebb füllentés: a net korában nem nagy kunszt reklámokat elhelyezni legalább a saját honlapunkon, illetve árulni a könyveket - szintén ugyanott. Csakhogy az efféle kiadók webáruházait legfeljebb azok látogatják, akik maguk is magánkiadásra vállalkoztak, illetve az elsőkönyves írók rokonai, akik talán egy-két példányt meg is vásárolnak a könyvekből.
Az íróval kifizettetik a korrektúrázás, szerkesztés, tördelés, nyomtatás, reklámozás és terjesztés költségeit akkor is, ha ezek mögött nincs mindig tényleges munkavégzés. Legalább félmillió forintot szednek be személyenként, mert az emberek elhiszik, hogy a könyvkiadás ennyire drága. Pedig ha vennék a fáradságot, és utánanéznének, akkor sokkal kevesebből is kijöhetnének. Számoljuk például 500 példánnyal, és - mondjuk - egy A/5-ös, 200-250 oldalas fekete-fehér könyvvel, színes, ámde puha borítóval. Ennek a nyomdaköltsége valahol 100-150 ezer Ft közt alakul, s messze ez jelenti a legnagyobb tételt. Persze, ha valakinek rossz a helyesírása, és képtelen összeszerkeszteni a fejezeteket, akkor külső segítségre lesz szüksége, ami szintén több tízezres kiadást jelent. Jó, ha ismerünk egy tördelőt is, aki baráti alapon előkészíti nekünk nyomtatásra a kiadványt.
Mindent összegezve, szerintem a Novum-félék által kért díj bő feléért (300-350 ezer Ft) már kezünkben tarthatjuk a saját könyvünket, a maradék pénzünket pedig promócióra fordíthatjuk. A nagyobb kereskedői láncokhoz kezdőként szinte lehetetlen bejutni, így az elsőkönyveseknek bele kell nyugodniuk, hogy művüket legfeljebb a saját csatornáikon (Facebook, Twitter, Moly, Rukkola, olvasói csoportok, egyéni weboldal) promótálhatják. És érdemes néhány tiszteletpéldányt kiadóknak is elküldeni, akik az emailen befutó kéziratoknál a kész termékeket mindig szívesebben fogadják.
Dióhéjban ennyi jó tanács most elég, mert ebből is látszik, hogy a könyvkiadás ugyan nem a világ legegyszerűbb dolga, de józan ésszel, odafigyeléssel elkerülhetjük a csapdákat. Akit komolyan érdekel a téma, az ne csak írjon, hanem olvasson self-publishing oldalakat, ahol szintén tanulságos esetekkel találkozhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése