A Midász Társaság – végre valami elindult

A blogomon még nem is írtam róla, hogy A Midász Társaság című második regényem pozitív lektorit kapott a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosás-pályázatán. Ha továbbviszi a lendület, akár idén eljuthat a megjelenésig. Én már sokat nem tudok tenni érte, mert a szöveg kész, kiengedtem a kezemből, vagyis meg kell állnia a saját lábán.

Nemrég ránéztem, hogyan áll a Molyon az első könyv, A makedón összeesküvés, és örömmel láttam, hogy még bő másfél évvel a megjelenés után is piacon van, olvassák és kritizálják. Nem mindig kap dicséretet, de ez így is van rendjén. Pár hete fedeztem fel magamnak, hogy Fejős Éva a saját blogján sorozatot indított a regényírás kulisszatitkairól. Számomra a tényleg hasznos írásokból a következő mondatok voltak a leghasznosabbak: "Ne sértődj meg, ha kritikával illetik a művedet, ezzel egyszerűen ne foglalkozz, ne reagálj rá, ne védekezz, ne támadj, mert annál rosszabb. Vedd tudomásul, hogy nem lehet mindenkinek ugyanolyan az ízlése, tehát a te könyved sem tetszhet mindenkinek. Nincs ezzel semmi baj." Ez pontosan így van. Ha valaki rágörcsöl, mert valaki becsmérelte a drága munkáját, annak nem lehet jó vége. Legyünk lazák, és írjunk annak, aki értékeli és szereti olvasni. Akinek pedig az első nem tetszett, az ne vegye elő a másodikat. Ennyire egyszerű az egész.

Az utóbbi időben sok munkám volt, de abban bízom, hogy hamarosan folytathatom a regényírást. Az igazat megvallva, nemrég belekezdtem a harmadik történetbe, amely A Meroving-kulcs (szenzációhajhász) munkacímet kapta, és már 10 oldal el is készült belőle. Valószínűleg még többször átírom az elejét, de én élvezem ezt a munkát, és talán a fiókomnak is folyamatosan írnék. Jó lenne, ha kapcsolatba léphetnék olyan rajongói csoportokkal, akik szeretik a kultúrtörténeti krimi (kalandregény, thriller) műfaját, és akikkel el tudnék beszélgetni néhány - az írás közben felmerülő - problémáról. Aki ismer ilyen csoportokat, szóljon...