Beszélgetés rólam, velem

Kedves íróbarátom, Bíró Szabolcs a Netbarátnő számára készített őszerénységemmel egy hangulatos interjút. Ezúton is köszönöm neki és az oldalnak az érdeklődést, és az inspiráló kérdéseket.

„Mikor érezte életében először, hogy írnia kell? Mi lett ennek az első írásnak a sorsa?
Akkor éreztem először, amikor az egyetemen „felkért rá” az egyik óraadó tanár. Nem volt mit tenni, muszáj volt valamit letenni az asztalra. Ha jól emlékszem, filológia és verstan volt az óra neve, és ennek megfelelően költeni kellett. A versem – úgy rémlik – jól sikerült, hosszú időre el is tettem magamnak. Egy Arany János-parafrázis volt (ismert költő stílusában kellett verselni), amolyan ballada-szerű. Az első néhány sora meg is ragadt a fejemben...”

A vers és a folytatás ITT.

Újabb animált gif: egy Shakespeare-portréról

A múltkor Leonardo Hermelines nő című portréjához készítettem animált gifet, amely akkora sikert aratott, hogy kedvet kaptam egy újabbhoz. Ezúttal Shakespeare a téma, a muníciót pedig Bill Bryson kiváló könyve szolgáltatta. A címe egyszerűen csak Shakespeare - Az egész világ színház, és az Akadémiai Kiadó jelentette meg. Érdemes volt, rég olvastam már ilyen érdekeset (a bogácsi strandfürdő étlapját most ne számítsuk ide).

Inferno: magyarul szeptemberre

Régen írtam már Dan Brown vadonatúj regényéről, az Infernóról, pedig ezt mindig hálával fogadja a blogolvasó közönség. A legfrissebb információm a magyar változatról a regényt idehaza kiadó Gabótól származik, vagyis a legautentikusabb forrásból. Sok mindent érthetően nem akartak elárulni (például azt sem, hogy Inferno vagy Pokol lesz-e a cím), annyit viszont sikerült megtudnom, hogy a tervek szerint augusztus végén-szeptember elején jelenik meg magyarul a könyv. Ez engem kellemesen meglepett, mert végre nem a karácsonyi dömpingre időzítenek egy ilyen nagy durranást.
Az Inferno a Barnes and Noble Top 100-as listáján "természetesen" most is az első helyen áll, ami nem nagy csoda, hiszen a bestsellerszerzők közül - ezt tudtuk előre - idén Dan Brown robbantott egyedül, a többiek még dolgoznak az új műveiken. Bár ki tudja, mindig felbukkanhat egy-egy fekete ló az éjszakából, mint azt a Szürke-trilógia példája is mutatja. Néhány érdekes fejlemény azt mutatja, hogy egyáltalán nem szabad lebecsülnünk a hasonló sikerkönyvek hatását. Nemrég egy Laurie Garrett nevű hölgy igyekezett tisztázni magát a CNN-en, mert az Inferno egyik karaktere (ráadásul negatív szereplője) szinte egyértelműen vele volt azonosítható. Pontosabban azzal a poszttal, amit betölt a WHO-nál. Dan Brown hiába hangsúlyozza folyton, hogy kitalált szereplőkkel és cselekményekkel dolgozik, sokan nem tudják elválasztani a fikciót a valóságtól.
Firenze viszont kapva kapott az alkalmon, hogy a történet jó része náluk játszódik: már meg is indították a regényhez kapcsolódó városfelfedező túráikat. Az elvakult rajongók Robert Langdon és a mostani női főhős, Sienna Brooks nyomában haladhatnak, a röpke négyórás túrát egy művészettörténész vezeti. No, ha más nem, annyi haszna legalább ennek a regénynek is lesz, hogy ragad az emberekre egy kis pluszműveltség.

Művészettörténet dióhéjban

Régóta gondolkodtam már azon, hogyan lehetne a művészettörténetet vonzóvá, könnyen emészthetővé tenni a szélesebb közönség számára is. Rengeteg érdekes dolog mondható el egy-egy festménnyel, szoborral kapcsolatban, amit azonban nehéz úgy tálalni, hogy ne tűnjön szájbarágásnak.

És végre, megtaláltam a megoldást egy pofonegyszerű módszer, az animált gif segítségével. Igazából nem én találtam ki (ha rajtam múlna, még a kerék sem létezne:), hanem ez az oldal, de nem szégyelltem lekoppintani, és ha lesz időm rá, alkalmanként gyártok majd egyet-egyet. Az első Leonardo da Vinci ismert képéhez (nem, nem a Mona Lisa, ne ijedjetek meg), a Hermelines nőhöz készült. Azért éppen ezt választottam, mert a festmény fontos szerepet játszik A Midász Társaság című (egyelőre kéziratban létező) regényemben, amely A makedón összeesküvés folytatása lesz.

Íme, a végeredmény. Hát nem egyszerű?

Dan Brown-könyvbemutató Londonban

A Hungarian Geographic blog szerzője nemrég Londonban járt, mégpedig Dan Brown új regényének, az Infernónak a hivatalos bemutatóján. Hú, de irigylem érte... :) A beszámolót nála olvashatjátok el. Köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmemet.

"Lehetne-e izgalmasabb és sejtelmesebb helyszínt találni egy ilyen együttlétre, mint a legrégebben (1717) alapított szabadkőműves Egyesült Nagypáholy angliai központja, ami nemcsak a Szabadkőművesek Múzeumának és Nagykönyvtárának ad otthont London szívében, hanem ennek a titkos rituális szokások mentén működő mozgalom Nagytemplomának is? Dan Brown legújabb regényének, az Inferno múlt heti világpremierje óta - aminek megjelenési időpontja (5/14/13) a PI számértékének fordított sorrendje - most találkozhatnak először a rajongók és a sajtó képviselői Robert Langdon, a vallási szimbólumok és ikonológia professzorának szülőatyjával Londonban, kinek főhősének a kalandjait ezúttal Firenzén és Velencén keresztül Isztambulig követhetik az olvasók." Folytatás ITT.

Eltérő borítók - ugyanaz a könyv

Angol-amerikai-német verziók

A Dan Brown-féle Infernónál is rögtön szembetűnhet az az érdekes jelenség, hogy a különféle államokban többnyire más és más borítóval jelenik meg ugyanaz a könyv. Megpróbáltam utánanézni a dolognak, és számomra az a magyarázat tűnt a leghihetőbbnek, amely a piaci szempontokra hivatkozik.
Az egyes országokban - még azonos nyelv esetében is - természetesen más és más kiadók adják ki a könyveket (az Infernót például Amerikában a Doubleday, Angliában a Transworld, de kedvesen felhívták a figyelmemet a német verzióra is, amely szintén eltér a többitől). Ilyenkor a kiadóknak joguk van saját borítót tervezni, igazodva a helyi közönség ízléséhez (ezek után kíváncsi leszek a magyar változatra). Az a fontos, hogy az adott könyv minél nagyobb eladást generáljon, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy megfogja az olvasókat. Amerikában például a harsányabb színeket kedvelik, Angliában pedig a visszafogottabbakat - nálunk nem tudom, mi a helyzet, ebből a szempontból elég vegyes a kép.

Az Inferno esetében a borító kapott egy pluszfeladatot is,a rajta szétszórtan elhelyezett CATROACCR betűsornak ugyanis - állítólag - lesz valamiféle szerepe a cselekményben is. Erről bővebben itt.

És végezetül a Dan Brown-mánia egyik nagy veszteséről is hadd szóljak: Steve Berrynek is megjelent egy új Cotton Malone-regénye, a The King's Deception, amely a Goodreads oldalán eddig 4,04 csillagot ért el a maximális 5-ből. Én nem vagyok oda annyira Berryért, de a könyvet jó szívvel ajánlom a műfaj kedvelőinek.

Dan Brown: Inferno - megjelent!

Úgy látszik, afféle nemhivatalos Dan Brown-szószóló lettem, de szívesen teszem, mert az ő írásmódszere áll a legközelebb ahhoz, amit valaha szeretnék távolról megközelíteni. Szóval, május 14-én megjelent (angolul) az új regény, az Inferno, amelyre "csak" négy évet kellett várni, míg előtte Az elveszett jelképre hatot.

Természetesen azóta néhányan már elolvasták, és természetesen páran fanyalognak is rajta, mintha egy egyszerű art thriller-szerzőn bármiféle "magasirodalmi" szabályt vagy előírást számon lehetne vagy kellene kérni.
A Daily Mail egyszerűen csak marhaságnak ("bilge") titulálta, de ugyanakkor letehetetlennek, s elsütött egy kis spoilert is: a regényben Robert Langdon egy halálos vírus elterjedését próbálja megakadályozni.
A Telegraph két csillagot adott rá az ötből, azzal az indokkal, hogy ez DB legambiciózusabb regénye - ugyanakkor a legrosszabb is. Gondolom, ez a vélemény csak még többeket sarkall majd arra, hogy elolvassák, és maguk bizonyosodjanak meg róla.
A többi kritikus általában elégedett, "őrülten jónak" tartják a könyvet, dicsérik a szokásos cliffhangereket - aki részletesebben is kíváncsi az ismertetőkre, a BBC szépen összeszedte őket.

Az angol-amerikai könyvesboltok szerint már most kijelenthető, hogy az Inferno lesz az idei év legnagyobb példányszámban elfogyó könyve, még karácsonykor is a toplista élén fog állni, mert 2013-ban semmi sem múlja felül (a bevételt tekintve, természetesen). Első körben 4 millió példányban dobják piacra - A da Vinci-kódból 80 millió ment el -, az valameddig elég lesz. Érdekesség, hogy az ügyben megszólalt Firenze (ez a cselekmény fő helyszíne pár másik olasz város és talán Isztambul mellett) egyik fontos személyisége, a Dante Társaság vezetője is, akit ugyan óva intettek DB felbukkanásától, ám aki ugyanakkor bölcsen azt is tudja, hogy a város 10%-kal megcsappant turistahadát a regény valószínűleg visszatornássza majd az eredeti szintre. A legfontosabb az, hogy az emberek beszéljenek Firenzéről és Dantéról - hát nem?