Tegnap például a színekről olvastam, és a végén arra a következtetésre jutottam, hogy a középkor alkonyára lényegében már minden jelentett mindent. Beleestek abba a hibába, hogy egyetlen dologhoz (jelen esetben színhez) az idők során egyre több jelentést kapcsoltak, s így a rengeteg jelentés végül megsemmisítette, kioltotta egymást. Eleinte például, ha egy hölgy kéket vett magára, a férfi tudhatta, hogy van esélye nála. Ha viszont zöldet, akkor reménytelennek tűnt a helyzete. Érdekes, pedig ma a legtöbben a zöldet a remény színeként tartjuk számon. Mindezt csak azért tartottam fontosnak megírni, mert éppen anyaggyűjtést folytatok, és már jó alaposan belekeveredtem a középkori szimbolikába. Hogy mi lesz ennek a vége?!
És - hogy ajánljak is valamit - ITT egy érdekes, bár kissé szűkszavú ismertető a keresztény művészet színeiről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése