Azt hiszem, Ráth-Végh István írt A könyv komédiájában arról, hogy régen (2-300 éve) még léteztek valódi könyvőrültek. Ezek - mivel kevés kiadvány jelent meg, vagyis nem olvashattak annyit, amennyire igényük nyílt - kitaláltak nemlétező könyveket, címeket, és azokról vitatkoztak.
Ma már más a helyzet. Évente 11 ezer cím jelenik meg csak Magyarországon (az USA-ban talán 200 ezer), vagyis olvasnivaló van bőven. Talán mondhatjuk, hogy olvasó is: a Prae.hu cikke szerint 700 ezer ember évi 20 ezer forintnál is többet költ könyvekre. (Kb. 5 millióan egy fillért sem...). Visszajelzés viszont meglehetősen ritkán érkezik az írókhoz, pedig az eszközök (Facebook stb.) megvannak ehhez, de a szándék nem nagyon. Talán a Moly.hu az a fórum, amely kifejezetten erre a célra (is) jött létre. Pedig a szerzők szomjazzák a kritikát, még akkor is, ha az lehúzza őket.
Hogyan lehetne felrázni az olvasókat? Mitől lehet érdekesebb az író? A fent említett cikk szerint "a jó könyv arculata és kommunikációja során nem érdemes a nem létező
pénzt reklámfelületekre elkölteni, helyette inkább az olyan olcsó,
cserébe kreatív megoldásokat érdemes alkalmazni, mint a personal
branding. Nincs mese, érdekessé kell tenni a figurát, mert az ő
gondolatait fogjuk olvasni, és kell egy jó sztori is." Hasonlóan gondolkodom én is: ha az olvasónak tetszett az író egyik könyve, meg fogja venni a másikat is. Ő ezzel és így szavaz. A könyv egyébként hálás termék, szeretetmárka. Könnyen kialakíthatunk általa érzelmi kötődést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése