Az év legjobb könyve így kezdődik: „A helyi lapok nem írták meg a Walter
Berglundról szóló híreket – hiszen idestova két év is eltelt már azóta,
hogy Pattyvel elköltöztek Washingtonba, és így St. Paulban nem sokat
jelentett már a neve –, ám a Ramsey Hill-i jobb családok annyira azért
nem voltak lokálpatrióták, hogy még a New York Timest se olvassák."
A listát a Könyvesblog állította össze, itt olvasható a Top10, bár az ilyesfajta listák nem igazán mérvadóak, hiszen meglehetősen szubjektívek. A nyitó idézet például az aranyérmes Jonathan Franzen Szabadság című regényéből származik, amelyről - bevallom - én nem sokat hallottam tavaly. (Arról nem is beszélve, hogy az ilyen körmondatoktól a szerkesztőm rögtön fejre állna - bár ez ízlés és szokás dolga.). Szóval, a Top 10-ből Nyáry Krisztiánt a FB-on már olvastam (részben), Ecóra illene időt szánni, Murakami viszont nekem kicsit elvont, túl (poszt)modern, vagyis inkább későbbre tolom.
Ami a saját évemet illeti, nyáron jelent meg az első regényem, aminek nagyon örültem, bár nem kapott nagy visszhangot. Tudom, hogy az elsőkönyvesek helyzete mindig nehéz, ezért megújult elszántsággal török idén is előre, bízva abban, hogy előbb-utóbb a tábor is megtalál. Megtalál? (Sokan mondják, hogy ne legyek szkeptikus, legalább én higgyek magamban. De én hiszek is. A kételkedés az írói lét része. Vagy nem?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése