Talán van, akit érdekel a regényírás néhány technikai részlete is, ezért most megosztanék itt egy általam gyakran használt eljárásmódot. Néha megkérdezik, mi alapján nevezem el a szereplőket, s én ilyenkor azt válaszolom (nem túl fifikásan), hogy számomra a jó hangzás a legfőbb szempont.
A névnek hitelesnek kell lennie, ami - érdekes módon - azt jelenti, hogy nem túl gyakorinak, vagy hétköznapinak. Egy ritkább név valahogy mindig hihetőbb. Ha például egy francia inasnak kellene nevet adnunk, tízből kilencen biztosan a "Pierre" mellett döntetnének. És rosszul teszik. Mennyivel hitelesebb pl. Vernénél a "Passepartout" (vagyis "pászpártu", Phileas Fogg inasa), mint ez a "Pierre", nem? Ráadásul Vernénél a nevek többnyire beszédesek is, a Nemo például "Senkit" jelent, utalva a karakter visszahúzódó életmódjára.
Mint említettem, én nem játszom a nevek jelentéseivel, inkább csak a jó hangzásra figyelek. Vegyünk egy példát is, keressünk nevet mondjuk egy francia férfinak. Az első lépés nálam mindig a keresztnév megtalálása. Ehhez EZT az oldalt veszem igénybe, mert elég bőséges a kínálata. Ha szükséges, A-tól Z-ig átfutom, de általában hamarabb is találok megfelelőt. Most a Bernard-on és a Charles-on gyorsan túllépek, mert túl köznapiak, de a Degaré elég jónak tűnik. Lássunk hát egy hozzáillő családnevet. Degaré... Degaré... Valami három szótagos, lehetőleg mássalhangzóval, mondjuk P-vel kezdődő névre volna szükség. Ehhez is van segítségül egy jó oldal. A P-s családok közül itt több megfelelő is akadt, én most a Plamondon mellett döntöttem. Degaré Plamondon. Nem is rossz, könnyen ki is mondható (ez fontos olvasói szempontból), ráadásul a név - sokszor kimondva - idővel előhoz egy hozzá társítható, jellegzetes karaktert.
Ennyit a nevekről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése