Nem szabad verset írni, mert a költők néha korán halnak.
Csokonai Vitéz Mihály például nem sokkal a 31. születésnapja után távozott az
élők sorából, miután megfázott
egy temetésen. Mecénása, a nagyváradi Rhédey Lajos gróf kérte fel, hogy
írjon egy alkalmi verset felesége búcsúztatására, akit a pletyka szerint
éppen maga az uraság rakott félre az útból (megmérgezte), miután összeszűrte a
levet az egyik szolgálójával. Zavaros és titokzatos történet, Csokonainak sem
tetszett, de elvállalta a költemény megírását és felolvasását, mert bízott a
gróf hosszú távú anyagi támogatásában.
A költő szekéren döcögött el Nagyváradra, ekkor szedte össze
azt a tüdőgyulladást, amelybe végül belehalt. Tavasz volt, de rossz idő, nem lehetett kellemes a hűvös
áprilisi szélben (1804-et írunk) így utazni. Ha kapott volna előleget,
alighanem zárt postakocsival ment volna, de Rhédey ennél zsugoribb volt.
Csokonai fürdőzéssel és borral próbálta kúrálni magát, bár pár aszpirin
kétségkívül hatásosabb lett volna, de azt csak a század végén fedezték fel.
Csokonai hosszú hónapokig tartó gyengélkedés után, 1805 januárjában meghalt, és
a debreceni Hatvan utcai temetőben (a mai Dorottya utca környékén) helyezték
örök nyugalomra. És ekkortól született meg lassan egy legenda, amelynek a
Rákosi-korszakban igyekeztek utánajárni.
Juhász Géza irodalomtörténész, a debreceni egyetem (akkor
KLTE) tanára régóta szeretett volna utánajárni annak a híresztelésnek,
miszerint Csokonai sírjában kéziratok, vagyis kiadatlan művek vannak. Például
az Árpádiász, azaz az Árpád című eposz, amelyet a költő az
1790-es évek közepén elkezdett, de soha be nem fejezett. Juhász Géza tehát
elhitte a mendemondát, miszerint „a megszomorodott szívű anya (Diószegi Sára, 1755-1810) a megmaradt kéziratokat a
fiának a feje alá tette a koporsóba”, ezért engedélyt
kért és kapott az exhumálásra. Jó viszonyban volt Révai Józseffel, az 1948-53
közötti időszak nagyhatalmú kultúrpolitikusával, így férhetett hozzá a sírhoz.
Úgy tervezte, létrehozza majd a debreceni költők, írók panteonját, ahol a
Csokonai-maradványok is helyet kaptak volna. Ebből a célból meg is bízta
Medgyessy Ferenc szobrászművészt egy 3 méteres kőszobor, a Géniusz
megtervezésével. Az alkotás potom 63 ezer forintba került volna, akkor, amikor
egy miniszteri fizetés 5-6 ezer forint körül alakult, így a tervet jegelték. Medgyessy
csak egy bronzmintát készített el, de Csokonai sem lett meg. Mindössze egy
koponyacsont felső részét, valamint lábszárcsontokat, csigolyákat találtak, a többit megette
a fertőtlenítő meszes homok. Állítólag három személyt temettek a sírba, a
költőt és két testvérét, s az egyik maradványon a tbc nyomai is felfedezhetők voltak. Más verzió szerint nem is Csokonai sírját tárták fel, mert az néhány méterrel odébb helyezkedett el, nem pedig a tiszteletére emelt vasgúla alatt.
Kéziratot sem találtak – ha volt is, elemésztette az idő. Amikor Juhász Géza
1968-ban meghalt, a Géniusz bronzmintáját rátették a sírjára. Ezt azóta
ellopták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése