Karinthy és az elferdített Micimackó

Alan Alexander (A. A.) Milne angol író 1926-ban adta ki az első Micimackó-könyvét, bár egy történet már az előző karácsonyon megjelent egy londoni lapban a jámbor mackóról. Angolul a jószágot Winnie-the-Pooh-nak hívják, nálunk Karinthy (Emília) fordításában kapta az eredetire cseppet sem hasonlító nevét. Az eredeti „keresztapa” Milne fia, a később könyvesbolt-tulajdonosként dolgozó Christopher Robin Milne volt, aki a londoni állatkertben élő medvebocs után nevezte el az egyik játékmackóját Winnie-nek. Ez a bizonyos eredeti Winnie még az I. világháborúban érkezett Angliába, mégpedig egy kanadai katona adományaként, aki szülővárosa, Winnipeg után nevezte el az állatot. A Pooh pedig egy hattyú neve volt, Christopher Robin másik kedvence. Az egyik mesében egyébként később maga az író is magyarázatot adott a Winnie-the-Pooh névre. Történt, hogy Micimackó mézet akart csenni egy fa tetejéről, ezért belekapaszkodott egy léggömbbe, hogy felhőnek álcázva magát (őrület) érje el célját. A karja azonban úgy elzsibbadt, hogy egy hétig csak felfelé tudta tartani őket. Ha egy légy szállt az orrára, nem volt képes mást tenni, csak fújt egy nagyot (innen a „pooh” hangutánzó szó, ami kb. a magyar „pfú”-nak felel meg). Christopher Robinból nálunk Róbert Gida lett, ami megint csak őrület, de jó.

A regény Magyarországon nem túl nagy késéssel, 1935-ben jelent meg. Fordítóként Karinthy Frigyest tüntették fel rajta, de csak azért, hogy jobban eladható legyen. A valódi munkát testvére, Karinthy Emília végezte el helyette, aki igazi nyelvzseninek számított. Karinthy Márton Ördöggörcs című könyvéből is tudjuk, hogy a nő ugyan „komplett elmebajos” volt, de ha valaki spanyolul diktált neki egy szöveget, azt rögtön oroszul írta gépbe. Legalább 15-20 nyelvben mozgott otthonosan, így a viszonylag egyszerű Milne-szöveg sem okozott neki gondot. Emíliát a családban Micinek nevezték, ezért lett a főhősből Micimackó, de hogy maga keresztelte-e el a medvét így, vagy az íróként dolgozó testvére, azt nem tudjuk. Karinthy Frigyes mindenesetre bele sem nézett a fordításokba, csak dobta tovább azonnal a kiadóhoz. Minek is nézett volna? A családban ő volt a nyelvi antitalentum, németül épp csak bagadozott, angolul pedig egyáltalán nem tudott. A magyar Micimackó annak ellenére remekül sikerült, hogy inkább átdolgozás, mint fordítás, Milne aligha ismerne rá a karaktereire és történeteire. Valószínűleg Karinthy nem sejtette, hogy a könyv ilyen sikeres karriert fog befutni, ezért nem aggodalmaskodott különösebben az összecsapott bérmunka miatt.

Emília, vagyis Mici néni egyébként valóban őrült volt, egy alkalommal például finom úri társaságban csinált nagyjelenetet. Váratlanul térdre borult, és így szólt a jelenlévő írókhoz, professzorokhoz: „Csak egy vajas kenyeret a szegény özvegynek!” Adtak neki, mire Mici néni elégedetten berakta a retiküljébe, és elvonult. Jó sztori, ilyen laza volt az egész család.