Eltérő borítók - ugyanaz a könyv

Angol-amerikai-német verziók

A Dan Brown-féle Infernónál is rögtön szembetűnhet az az érdekes jelenség, hogy a különféle államokban többnyire más és más borítóval jelenik meg ugyanaz a könyv. Megpróbáltam utánanézni a dolognak, és számomra az a magyarázat tűnt a leghihetőbbnek, amely a piaci szempontokra hivatkozik.
Az egyes országokban - még azonos nyelv esetében is - természetesen más és más kiadók adják ki a könyveket (az Infernót például Amerikában a Doubleday, Angliában a Transworld, de kedvesen felhívták a figyelmemet a német verzióra is, amely szintén eltér a többitől). Ilyenkor a kiadóknak joguk van saját borítót tervezni, igazodva a helyi közönség ízléséhez (ezek után kíváncsi leszek a magyar változatra). Az a fontos, hogy az adott könyv minél nagyobb eladást generáljon, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy megfogja az olvasókat. Amerikában például a harsányabb színeket kedvelik, Angliában pedig a visszafogottabbakat - nálunk nem tudom, mi a helyzet, ebből a szempontból elég vegyes a kép.

Az Inferno esetében a borító kapott egy pluszfeladatot is,a rajta szétszórtan elhelyezett CATROACCR betűsornak ugyanis - állítólag - lesz valamiféle szerepe a cselekményben is. Erről bővebben itt.

És végezetül a Dan Brown-mánia egyik nagy veszteséről is hadd szóljak: Steve Berrynek is megjelent egy új Cotton Malone-regénye, a The King's Deception, amely a Goodreads oldalán eddig 4,04 csillagot ért el a maximális 5-ből. Én nem vagyok oda annyira Berryért, de a könyvet jó szívvel ajánlom a műfaj kedvelőinek.