A Midász Társaság

Nem sokat blogoltam mostanában, de mentségemül szolgáljon, hogy dolgoztam. Például írtam (és javában írom) az új regényt, amelynek A Midász Társaság címet adtam. Mit lehet róla előzetesen elárulni? Fogós kérdés. A helyszín ezúttal főként Franciaország lesz, viszont továbbra is Patrick Foster és Bertie Hook állnak majd főszereplőkként a cselekmény középpontjában. Isaac Crowley könyvtárigazgatót új oldaláról ismerjük meg, lelkes bélyeggyűjtőként hanyagolja el a munkáját és más fontosabb teendőit.
Akinek nem ugrana be elsőre: Midász (vagy Midasz - a helyesírást még nem döntöttem el) phrügiai király volt, akit az az átok sújtott, hogy minden arannyá változott, amit csak megérintett. Később pedig Apollón büntetésből szamárfüleket növesztett neki, mert egy zenei versenyen nem őt nevezte meg győztesnek. Szerencsére, az efféle hatalmi visszaélés ma már csak a mítoszokban létezik... :)

Szóval, ha minden jól megy, és a kiadó is érdemesnek tartja rá, nyár körül újabb regénnyel jelentkezem. Reszkessetek, könyves bloggerek!

Az irodalmi Nobel-díjról

Idén egy kínai író, Mo Jen kapta az irodalmi Nobel-díjat. Bevallom, én korábban még a nevét sem ismertem, olvasni sem olvastam tőle semmit, bár ha megnézem az elmúlt egy évtizedet, akkor Kertész Imrén, Harold Pinteren, Orhan Pamukon és Vargas Llosán kívül a többiekről sem hallottam. Mindenesetre jó dolog, hogy van köztük egy magyar is, vagyis ne legyünk csalódottak, hogy Nádas Péter most sem kapta meg a díjat.

Az irodalmi Nobel magyar története egyébként nagyon érdekes. Kertész Imre volt az első, akit ki is tüntettek, de azért korábban is voltak esélyes jelöltjeink:
„Kosztolányi Dezsőt és Herczeg Ferencet, a világháború után pedig Déry Tibort, Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Pilinszky Jánost és Weöres Sándort is fölterjesztették, utóbbi csak az utolsó rostán esett ki. A három magyarországi jelölőszervezet, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar PEN Club és a Magyar Írószövetség - amelyek igyekeztek egyhangú jelöléseket tenni - az utóbbi időben többi között Szabó Magdát, Mészöly Miklóst, Esterházy Pétert és Nádas Pétert is felterjesztette a díjra.”

Én eddig úgy tudtam, hogy Kosztolányi volt a „best of the rest”, vagyis az a személy, aki tényleg csak egy hajszállal maradt le a Nobelről, de ezek szerint Weöres Sándor. No, mindegy, ő is jó választás lett volna.

Újabb kritika a Makedónról

Sarah Sparkle is elolvasta a regényt, köszönöm neki a 4-est a Molyon!

És a kritika:

Patrick  Foster, a British Library mindenese és barátja, Bertie Hook több “küldetésen” is részt vettek már együtt, amik során kéziratokat, papirusz tekercseket, és egyéb ókori tárgyakt és írásokat gyűjtöttek be a könyvtár számára.
Ezúttal egy brutális gyilkosság ügyében kell eljárniuk. Eleinte azt hiszik, pusztán papírmunka, rendezgetés ügyében utaznak, de mikor Pat megtudja, hogy Enid Markopoulos nem pusztán egy baleset következményeképpen veszítette életét, hanem elevenen megsütötték egy ércbikában. Mindennek a tetejében pedig különös üzenetet is hagyott hátra, ami egy ókori titok felfedésének alapja lehet.
Jegyezzük meg (jó hangosan), hogy imádom az alapötlete. És mivel Dan Brown könyvét is imádtam (innen jött a szerző saját ajánlása is), nem is csoda. A borító is csodaszép, a kivitelezés is… Jó volt kézben tartani
A karakterek nem voltak olyan részletesek, ám ez Brown-nál sem zavart túlzottan–nem ezen van a hangsúly, hanem a nyomozáson és a történelmen. Utóbbit igazán kidolgozottnak, pontosnak éreztem, előbbivel viszont kevésbé voltam megelégedve. Míg érződik a könyvön, hogy ki lett “nyomozva”, utána lett nézve mindennek, méghozzá igen részletesen, a fogalmazás is szép, megszólítja az olvasót, közvetlen, és nem is E/1, ami ezeknél a könyveknél hasznosabb, hisz nem keveredik bele annyira a saját érzelem. De talán kicsivel több időt kellett volna szánni az összerakására. Vagy hosszabb kifejtés segítségével, vagy más mondatszerkezetekkel tökéletesíteni lehetne a könyvet.
Találtam hibákat, amiket megemlítenék, de nem szeretném, ha az maradna meg mindenkiben, hogy nem érdemes elolvasni a könyvet, így hagyok pozitívumok a végére is, mert igenis, ez egy jó könyv, csak még csiszolódhatott volna.
Párszor előfordult egy-egy drámai beszélgetésnél, mikor nem tudhatjuk, kiről is beszélnek, és a végén megemlítik, drámaian, hogy az olvasó már tudta, kiről is folyik a diskurzus. Kicsit ez zavart, de nem ez volt a pontlevonó mínusz, ilyen mindenhol előfordul.
Említve volt benne a Da Vinci kód, ami jó, hisz hasonló, feltételezhetően a szerző kedvencei közé tartozik, de azt már soknak, erőltetettnek tartottam, hogy a két “nyomozó” arra hivatkozik, mikor a Louvre biztonsági kamera-bekötéseiről beszélnek. Volt még ilyenből pár, ami rontott a hitelességén, mivel azért mégiscsak egy fikcióról van szó, nem tömör tényekről Brown könyvében, de egy idő után már kevesebbet lett említve, és tulajdonképpen ha most nem nézem meg a jegyzeteim, eszembe se jut.
Azt sem tartottam egy pozitív dolognak, hogy Enid, a halott lány üzeneteit nagyon hamar megtalálták, túl egyszerűen, és a neten hamar meg is fejtették, amit persze le is tudott a CIA nyomozni. Sajnos ez már levont a pontokból, pedig én elhiszem, hogy az internet hasznos, de túl hamar, túl gyorsan jöttek rá…Több nyomozást vártam volna.
Ez a pár dolog az, ami miatt összességében levontam azt az egyetlen pontot. Be kell viszont vallanom, hogy én becsületesen végig akartam jegyzetelni, de a 64. oldal után egyre kevesebb dolgot írtam fel. Odáig tartott míg belerázódtam mind a stílusba, mind az apróbb hibák elfogadásába. Ez persze jó, hisz kevesebbet filozofáltam a hibákon, észre se vettem őket (nem is voltak?), és élveztem. Egyszer el kéne olvasom úgy is,  hogy belemerülök, nem gondolkozom rajta, csak olvasom….

Eredeti cím: –
Fordító: –
Kiadás: Ulpius, 2012
Oldalszám: 308
A könyvet köszönöm az Ulpius-háznak!

Értékelés: 4/5

Hogyan kezeljük a kudarcot?

Nem életvezetési tanácsokat akarok adni (még ha a cím valahogy ilyen érzetet is kelt), hanem egy jópofa blogbejegyzésre felhívni a figyelmet. Szívesen olvasgatom a kortárs lektűrírók oldalait, mert a személyes hangvételű megszólalásokból rengeteget lehet tanulni.

Korábban például nem gondoltam volna, hogy a Szent Johanna Gimiről szóló könyveivel óriási hazai sikert arató Leiner Laurát is érik néha kudarcok és csalódások. Pedig az ő regényei sem tetszenek mindenkinek, ám egy írónak ezt fegyelmezetten tudomásul kell vennie. Leiner Laura pedig ezt teszi: nem dühöng, és nem erőlködik, hogy őt most mindenkinek imádnia kell. (Bővebben a reakcióiról ITT.) Ez így van rendjén, én is meg szoktam köszönni minden kritikát. Az olvasóknak meg kell köszönni, hogy időt és pénzt áldoztak ránk. A lényeg egyébként az, hogy eltaláljuk egy nagyobb csoport ízlését, és ha ezt ügyesen tesszük, a siker sem marad el. Ezen a téren még bőven van tennivalóm, de dolgozom tovább, és remélem, hogy a második (harmadik... sokadik...) regényem majd egyre nagyobb visszhangot kap. Ilyenkor mindig Steve Berryt hozom fel példaként, aki nyolcvanvalahány kiadó ajtaján kopogtatott be, mire az egyik hajlandó volt szóba állni vele. Vajon közülünk hányan lennénk ilyen kitartóak?

Olcsó és/vagy jó?

Két érdekes hír látott napvilágot mostanában, amelyek kissé megint átformálhatják a könyvpiacot. Az egyik szerint a Duna International szövetkezett a kínaiakkal, akiknek főleg a könyvkiadó évi 200 százalékos nyereségnövelése tetszhetett meg. Ebből ők sem akarnak kimaradni, és elsősorban ismeretterjesztő, valamint egészségmegőrzéssel (hagyományos orvoslással) kapcsolatos könyveket adnak majd ki közösen. Érdekes vállalkozás, az egyszer biztos. Tény, hogy Kínának most rengeteg kihelyezhető pénze van, de nem hittem volna, hogy éppen egy magyar kiadóba fektetnek majd be.

A másik hír is érdekes: a Tesco már az e-könyv piacon is megjelent. Igaz, egyelőre csak Nagy-Britanniában, de ha itthon is áttörés következik be ezen a téren (értsd: az e-könyvolvasók is úgy elterjednek, mint a mobiltelefonok), akkor nálunk sem hagyják kihasználatlanul a lehetőséget. Izgalmasan alakul a könyvpiac, kíváncsi vagyok, mi sül ki mindebből. Sok minden afelé mutat, hogy az olcsón előállítható tartalmak kerülnek előtérbe.

Az új J. K. Rowling-könyvről

Szeptemberben új könyvvel jelentkezik J. K. Rowling, persze, egyelőre csak az angol nyelvű piacon. Magyarországon az a Gabo Kiadó kaparintotta meg a jogokat, aki a Dan Brown-regényeket is kiadta idehaza. Lehet, hogy újra belenyúlnak egy könyvsikerbe, bár ehhez az is kell, hogy Rowling a felnőtteknek szóló piacon is bizonyítson. Írni valószínűleg nem felejtett el, kérdés azonban, hogy erre a "modern Agatha Christie" stílusra (és a krimire, mint témára) vevő lesz-e az új célközönség.

Rowling az elmúlt években nem sokat dolgozott, 2007-ben jelent meg az utolsó Harry Potter-kötet, a következő évben pedig csak a Bogar bárd meséivel rukkolt elő, ami nem szólt túl nagyot, a Molyon is csak 81%-on áll. Én ugyanakkor nagyon szurkolok az írónőnek, aki elég bátor és motivált volt ahhoz, hogy milliárdosként új karriert indítson. Biztosan megveszem az Átmeneti üresedés (munka)című könyvét, és ha megtetszik, végre én is Rowling-rajongó lehetek. A Potter-könyveket ugyanis nem olvastam, szégyen, nem szégyen...

Jaj, még Perez Hilton is írt az új könyvről! :( :)

Külföldre terjeszkedem

Immár Dunaszerdahelyen is árusítják A makedón összeesküvést. Bíró Szabolcs írótársamnak a Non nobis, Domine II. része írása közben (friss cikk ITT) ahhoz is volt ereje és türelme, hogy Szlovákiában is promótálja kissé a regényt. Az antikváriumban, ahol dolgozik, kitette a könyvet a pultra + a bestsellerek közé + csinált neki egy pofás plakátot A/3-as méretben. Ezúton is köszönöm a fáradozását, bár az ilyen apró figyelmességeket aligha lehet bármivel is meghálálni. Legfeljebb viszonozni. :)

Program szombatra: Pozsonyi Piknik

Újra ajánlom figyelmetekbe az Ulpius standját, és a Pozsonyi Piknik részletes programját.
Holnap menjetek, gyertek!

A részletek ITT.

Jön az Amazon

Izgalmas változások elé néz a magyar webáruház-piac, hamarosan ugyanis nálunk is megjelenik az Amazon.com. Én még könyvkereskedőnek ismertem meg őket 10-15 éve, de azóta szinte már mindent árulnak, amit el lehet adni. A hazai szereplők állítólag nem félnek tőlük, de szerintem ez csak az ilyenkor kötelező optimizmus. Az Amazon gyökeresen felforgat majd nálunk is mindent, és ez így van jól. Mi akartunk kapitalizmust, hát engedjük működni.

Az Amazonnak egyébként nemsokára lesz okostelefonja is, de azért ne higgyük, hogy fenékig tejfel az életük. A japán Rakuten már régóta feni a fogát a világelsőségre, és egyre komolyabban támad. Nagyon szeretem, amikor ennyire pezseg az élet, és ilyenkor érzem igazán, mennyire kicsik vagyunk mi egyedül. Itthon régóta nem történt már semmi lelkesítő, ránk fér tehát az Amazon beköszönése.

Addig is, ITT van pár érdekesség a cégről, amelyből most csak egyet emelnék ki: a logó jelentését. Ezt úgy alkották meg, hogy mosolygó arcra emlékeztessen bennünket - hiába, az amerikaiaknak folyton ez a mániájuk. Mondjuk, hasonló poént sütöttek el a Heinekennél is a hollandok. (Én nem vettem elsőre észre, hogy a Heineken név "e" betűi el vannak forgatva, azért olyan vidám az íráskép.) Na, jó vegyes lett ez a mai bejegyzés, de mindegy... :)

Újabb kritika a Makedónról

Ezúttal Bíró Szabolcs regényíró barátom tisztelt meg azzal, hogy elolvasta a regényt, és szakszerű, korrekt kritikát írt róla az Ekultúrán. Köszönöm neki ezúttal is!

"A makedón összeesküvés legnagyobb erénye, hogy valódi művészet- és kultúrtörténeti érdekességekkel, különlegességekkel van tele, ahelyett, hogy a szokásos keresztények-templomosok-szabadkőművesek receptet alkalmazná századszorra is. Itt látszik meg igazán, hogy a könyv szerzője foglalkozott már ilyesmivel, ért ahhoz, amiről ír, és képes újdonságokkal szolgálni a zsáner kedvelőinek. Temérdek információt kapunk hát az ókor történelméről, a középkorról, a reneszánszról, sőt még a huszadik és huszonegyedik század érdekességeiről is."

A részletek itt.

Itt a Pozsonyi Piknik programja!

Kiadói ajánlat:

Az Ulpius-ház standjánál (szemben az Ulpius-ház Könyvesbolttal, cím: Pozsonyi út 23.) az alábbi szerzőink árulnak és ajánlanak könyvet, beszélgetnek, dedikálnak:
14.00-15.00-ig: Zima Szabolcs A makedón összeesküvés c. művészettörténeti thriller szerzője.
15.00-16.00-ig: Fábián Janka, akinek legújabb történelmi-romantikus regénye, A német lány nemrég jelent meg.
16.00-17.00-ig: Rubin Eszter, aki Barhesz c. zsidó gasztro-családregénye olvasóit megvendégeli egy saját gyártmányú mini-barhesszel.
17.00-18.00-ig: Fejős Éva, akinek eddig megjelent tizenegy könyve már számos olvasójának adott erőt nehéz élethelyzetekben.
18.00-19.00-ig: Csabai Márk, egy igazi pesti csibész, az Egy csibész naplója írója.

Irány a Pozsonyi Piknik!

Sakkot nem vállalok

Debreceniként nem túl sűrűn jutok el Budapestre, pedig néha nem ártana a tűz körül forgolódnom. Hamarosan újabb alkalmam nyílik erre, szeptember 1-jén (szombaton) 14 órától ugyanis a Pozsonyi (úti) Pikniken dedikálok. Miután leszereltem a feldühödött, aláírásra vágyó olvasói hordákat (erre 14:05-ig sor kerülhet), különleges módon fogom múlatni az időt. Az Ulpius azt találta ki, hogy a szerzők óránkénti váltásban segítsenek be a boltosoknak az árusításban. Mivel a könyviparban dolgozom, nekem ez nem számít majd újdonságnak, jó móka lesz az egész.
Aztán irány vissza Debrecenbe, mert szeptember második felében szeretném leadni a második könyv szövegét a szerkesztőnek (Verának innen is üzenem, hogy haladok vele).

Adri könyvmoly nyaralás közben olvasott

"Röviden úgy jellemezném a történetet, hogy Dan Brown Da Vinci kód-ja izgalmát, nyomozásának érdekes versikéit, gyorsaságát ötvözzük Rejtő Jenő vagy Vavyan Fable humorával, nagyszerű szóhasználataival, érdekes karaktereivel.
Na de azért ennyire röviden nem ússzátok meg a beszámolómat a könyvről..."

Ismertető, értékelés ITT.

Köszönöm, Adri!

Interjú az Agatha Raisin-könyvek írójával

M. C. Beaton honlapján bukkantam rá egy friss beszélgetésre az idén már 76. életévét töltő skót írónővel. A Booksellerből kiszkennelt interjú több érdekes dolgot is tartalmaz, én most csupán kettőt emelnék ki belőle.
Az egyik az, hogy én még csak a Spenótos halálpitét olvastam tőle (Quiche of Death), de megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a mű 1992-es születésű. Angol eredetiben sikerült hozzájutnom, és egyáltalán nem tűnt fel sem a stílusból, sem a környezetből (használati tárgyak, öltözetek stb.), hogy ez egy húsz évvel ezelőtti regény.
A másik dolog pedig egy aprócska érdekesség: a névadás. MCB elárulta, hogy főhősének nevét két forrásból rakta össze. Az "Agatha" az Agatha Christie iránti tiszteletből származott, illetve P. G. Wodehouse Agatha nénijéből (Aunt Agatha). - No, és a Raisin (magyarul: mazsola)? - kérdezett rá az újságíró. - Az pedig a ráncokból - válaszolt az asszonyság önkritikusan. Pedig igazából nem érezhető rajta a kor, az utóbbi 20 évben például 24 Agatha Raisin-történetet írt. Idén Hiss and Hers címen jelent meg a legújabb. Én meg jelenleg azon nyavalygok, hogyan jussak túl a másodikon...

A magyar krimiről

A Könyvesblog a magyar krimi múltjáról és reneszánszáról írt egy jó kis összefoglaló cikket. A szerző általában nincs nagy véleménnyel a műfaj eddigi hazai teljesítményével, Kondor Vilmos regényeit viszont egyértelműen áttörésnek tartja. Én is úgy látom, hogy egyre több a színvonalasabb, érdekesebb, korszerűbb magyar krimi, és remélem, hogy a fejlődés folytatódik. Szívesen látnék még több szerzőt.

"Kijelenthető, hogy a magyar krimi (kétszer is) megszületett. Ha egyszer nem lett volna halálra ítélve, talán előrébb tartanánk. Ezek most – újra – a gyermekévek. Annak nem is rossz. Ha az olvasó képbe szeretne kerülni a magyar krimiben, akkor ezeket a könyveket mindenképp olvassa el:..."

Folytatás a cikkben.

Roni olvasott és dicsért

Veronika, a Roni olvas blog tulajdonos-szerkesztője már át is rágta magát A makedón összeesküvésen, és olyan kritikát írt róla, amibe komolyan belepirultam. Köszönet ismét a fáradozásért, és az elismerő sorokért! Óriási érzés, ha ismeretlenül megdicsérik az embert - ezt mindenkinek ki kellene próbálnia! :) Ráadásul a könyvvel sikerült elérnem azt a célomat is, hogy szórakoztatva terjesszek ismereteket. Roni legalábbis ezt írta:

"És igen, újra élek-halok a művészettörténetért.:-)

Hogy őszinte legyek, nem is tudtam, nem is sejtettem, hogy magyar szerző tollából művészettörténeti krimi vagy thriller került ki nemrégiben. Aztán egy napon roppant kedves levelet kaptam magától a szerzőtől, aki felajánlott egy tiszteletpéldányt a frissen megjelent regényéből. Rögtön utánanéztem a könyvnek, elolvastam a fülszövegét, és tudtam: igen, ezt akarom! Ez csak jó lehet!

És milyen igazam lett!

Ez egy hihetetlenül szórakoztató, izgalmas, érdekes és művészettörténeti információkban bővelkedő regény, amit egyszerűen lehetetlen nem szeretni!"

Roni, köszi újra, dolgozok tovább...

Egy hónapja a piacon

Körülbelül ma egy hónapja, július legelején jelent meg A makedón összeesküvés. Én egy veszprémi könyvesboltban találkoztam vele először, és nagyon megörültünk egymásnak. Még nem akartam újraolvasni (Fejős Éva ezt szinte mindig azon melegében megteszi a könyveivel), de azért egy rövid összegzést most készítenék:
A regény a Bookline Kalandregény kategóriájában a Top 20 felé közelít, jelenleg a 27. helyen áll.
Az Alexandránál a thrillerek közé került, ahol egy hónap alatt a 63. helyről a 45.-re jött előre.
Mivel a kereskedők többsége havi listákat készít, remélem, hogy a könyv hamarosan más listákon is felbukkan.

Ezen kívül készült velem pár interjú (köszi Zamának és a Kultographynak), valamint tiszteletpéldányokat küldtem szét néhány kedves bloggernek, akik megígérték, hogy szintén írnak a Makedónról. (Roni jár vele a legelőrébb, ha jól láttam a Molyon. Egyelőre ennyit írt kommentként: "nagyon szórakoztató és érdekes! :) olvastatja magát!")

Egy hónap múlva újabb leltárt készítek, mert azt hiszem, lesz miről.

Interjú a Kultographyn

"Rengeteg tanultam magam is, miközben az anyagot gyűjtöttem a könyvhöz. Annak idején szerkesztettem egy könyvet, aminek A művészet 100 legnagyobb rejtélye volt a címe, és abban számos ilyen, szinte ismeretlen érdekesség volt. Azt szerettem volna ezekkel a kuriózumokkal elérni, hogy ne csak a krimi szál legyen a történetben, hanem olyasmi is, ami ad valami pluszt az olvasóknak. Ami nem csupán egynyári olvasmánnyá, de egy kissé maradandóbbá teszi a regényt."

A teljes interjú ITT olvasható. Köszönet érte Mádai Adriennek és a Kultographynak!

JK Rowling új pályán

A Harry Potter-könyvfolyam lezárása után JK Rowling újabb fába vágta a fejszéjét, ezúttal felnőtteknek írt Agatha Christie-szerű krimit, "fekete komédiát". Persze, én sem ülnék nyugodtan a babérjaimon, ha csak 600 millió font lenne a bankszámlámon. A végén még a királynő utolér a leggazdagabb brit nők listáján...
Témát, műfajt váltani egyébként biztosan nehéz. Ha valakit megszoktak egy bizonyos szerepben, akkor élete végéig azt várják el tőle. Rowling jól tette, hogy nem maradt Potter mellett, hanem teljesen más irányba nyitott. A varázslós könyvekkel előbb-utóbb ráuntak volna. Most viszont új arcát mutathatja meg, és ez szerintem őt is motiválja, stimulálja.
A Casual Vacancy (magyarul talán "Átmeneti üresedés") szeptember 27-én kerül a boltokba (nem itthon), és nemrég leplezték le a borítóját. A rajongók nincsenek elájulva az egyszerű dizájntól, a Mashable felmérésén például az olvasók 38%-a (mai adat) azt kérdezi: Ez komoly? (Itt nekem sem jön be ez a minimalista stílus.)
Én személy szerint ugyanakkor érdeklődve várom, milyen lesz a könyv fogadtatása, és képes lesz-e Rowling egy számára új terepen is megállni a helyét.

Augusztusban: 33%-os kedvezmény

Az Ulpius ebben a hónapban 33% árengedményt ad minden könyvére. A részletek a honlapjukon, de azt hiszem, ennél jobb ajánlat már nem lesz idén sehol. Általában 15-25%-os kedvezményt szoktak adni a nagykereskedők a webshopokban,a "kétharmadár" tehát igen gáláns ajánlat. Használjátok ki! (Aztán ne mondjátok, hogy nem szóltam...)

Rukkolás és happolás

Nemrég indult el az első magyar könyvcserélő oldal, a Rukkola.hu. Nem tudom, a kiadók mit szólnak hozzá, mert elvileg rontja a piacukat, ha az emberek nem megveszik, hanem elcserélik a könyveket, de az olvasóknak biztosan jó. A GYIK-et nem néztem át részletesen, de a lényeg az, hogy két dolgot lehet tenni: rukkolni és happolni. Vagyis felkínálni, illetve megszerezni könyvet.
A makedón összeesküvés is bekerült már a rendszerbe, három kedves érdeklődő szívesen megszerezné. Szóval, ha valakinek van felesleges példánya, nyugodtan felajánlhatja. :) A legtöbben egyébként A szürke ötven árnyalatát keresik, ami nem csoda, hiszen a könyvet az amerikai siker után már itthon is felkapták.

Leonardo és az öröklét katonái

Szeretem az ilyesfajta címeket. Ez speciel egy mozié, amelyet talán 2013-ban hoz ki a Warner Bros. A cselekményről egyelőre annyit lehet tudni, hogy az "indianajonesított" Leonardo da Vinci lesz a főszereplője, aki egy titkos társaság tagjaként küzd majd a bibliai démonok (nem tudom, mi ez) ellen. Szerepelnek benne titkos kódok, elveszett civilizációk, és minden, ami egy ilyen jellegű kalandfilmben szokásos. A produkció körül most nagy a csend, de remélem, hogy tényleg lesz belőle valami. És azt is remélem, hogy jobb lesz egy B kategóriás mozinál, hozni fogja legalább a Múmiák színvonalát. Az alapötlet jó, a cím kiváló, és már van Facebook-oldaluk is, ahol én is csatlakoztam a rajongók - egyelőre - nem túl népes táborához.
(Az eredeti cím: Leonardo Da Vinci and the Soldiers of Forever.)

Interjú a Makedónról

"Szeretem, ha a helyszínek, a körülmények, a történések és a különféle adatok pontosak, az olvasók többsége ugyanis ezt várja el. Hiába írok fikciót, a szándékos vagy véletlen tévedéseket azonnal számon kérnék rajtam. A gyűjtőmunka mindezzel együtt is csak az első fázisa a regény megszületésének. Utána ki kell találni a cselekményt, a fő- és mellékszereplőket, a jókat és a gonoszakat, a konfliktust. Talán az a legnehezebb az egészben, hogyan lehet úgy több szálon futtatni a cselekményt, hogy a történet végig izgalmas és rejtélyes maradjon."

A Zama által készített interjú itt található. (Ezúton is köszönöm Petinek a lehetőséget.)

Életjelek a könyvpiacon

Szeretem, amikor a magyar könyvpiac is életképes, ötletes, működő szerkezetként mutatja meg magát. Ritka az ilyen alkalom, de a Móra arculatváltásával kapcsolatos dolgok engem kifejezetten fellelkesítettek. Az új logó, a dizájn, a grafikai elemek átgondoltak és logikusak, méltóak a hatvan éves kiadó múltjához. Megfelelő a szlogen is ("Móra - Családtag"), ezt nem túl sok magyar kiadó kapcsán lehetne elsütni. Szóval, mindez számomra biztató életjel, a könyvipar lélegzik, nem kell még sokáig temetni.

Angolul is írtak róla. (Köszönöm Jánosnak a szemfülességet.)

(Ellenpéldát is hozhatok: a közmédia új arculata erőltetett és érthetetlen, hiába hozzák be Leonardót, Fibonaccit, meg a négy elemet. Az olimpiára időzítették a bemutatkozást, kár volt.)

És a végére két jó hír: A makedón összeesküvést ma elpostáztam - egyebek mellett - a Könyvfalóknak, akiktől (ebben biztos vagyok) szakszerű kritikákat várhatok a közeljövőben. És a másik: a regény az Alexandra Top 100-on belépett a Top 50-be, már a 49. a thrillerek között.

Egy kis romantika

A romantika szó a francia roman kifejezésből ered. Kétszáz évvel ezelőtt még idehaza is így hívtuk a hosszabb terjedelmű prózai írásokat, aztán Szemere Pál megalkotta a regéből a regény szót, amely villámgyors karriert futott be. Részletesebben erről itt.

Mindez arról a szenzációs ábráról jutott eszembe, amit a Könyvesblogon találtam a romantikus regény fejlődéséről.Csupán az eddig is sejtett elképzeléseket erősítette meg bennem, de akkor is nagyon érdekesnek találtam. A műfaj vásárlóinak 91%-a nő. Ezek a hölgyek havonta 3 könyvet fogyasztanak el. Pénzben kifejezve mindez 1,4 milliárd dolláros üzletet jelent évente (és - úgy sejtem - csak az USA-ban). Ha valaki ezek után a könyvek haláláról beszél... Szerintem a tartalomra mindig kíváncsiak lesznek az emberek, s az már tényleg csupán részletkérdés, hogy ezt papírról, vagy kijelzőről olvassák-e.

Játék - könyves bloggereknek

Ahogy a minap megígértem, egy kis játékot szerveznék könyvolvasó (és könyvkritikus) bloggereknek. Nem nagy próbatételről van szó, csupán azt kérem tőletek, hogy keressetek meg, és jelezzétek nekem, volna-e kedvetek elolvasni A makedón összeesküvést.

Szívesen ajánlok fel erre a célra egy tiszteletpéldányt, azzal a feltétellel, hogy elolvasás után egy rövid értékelést mindenképpen várnék a regényről. Jelentkezni a blogom hozzászólásai közt lehet, vagy (szégyellősebbeknek) a makedon.regeny@gmail.com email címen. A nyertes a leggyorsabb jelentkező lesz. Ha sokan érdeklődtök, akár két-három példányt is kisorsolhatunk. Majd meglátjuk :)

A könyv egyébként ma is elért egy kisebb sikert, az Alexandra Top 100 listáján ugyanis a 79. helyre küzdötte fel magát - lásd: kép - a thriller kategóriában. Szurkolok neki, hogy elérje legalább a 75. helyet (75-ben születtem :).

Elkezdődött!

Mármint az olvasások és értékelések időszaka A makedón összeesküvés életében is. Nem tudom, meddig tart majd, meddig számít újdonságnak a könyv, de remélem, minél hosszabb ideig. Vagy legalábbis novemberig, amikor - elvileg - megjelenik a második regényem, ugyancsak az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában.

Biztatásként máris kaptam a Molyon 5 csillagot - köszönöm Zama becenevű olvasómnak. És mindenkit arra biztatnék, hogy nyugodtan nyilvánítson véleményt, mert egy írónak rengeteget jelentenek a visszajelzések. Én is rögtön másképp állok hozzá az íráshoz... :)

Így bírjuk ki az olimpiáig

Olvassunk. A Hír24 oldalán jelent meg egy Ulpiusos kiadványajánló, benne A makedón összeesküvéssel. Főként az erősebb nem képviselőinek javasolják a regényt, de szerintem a hölgyeknek is kiváló szórakozást nyújthat. Nem kell megijedni tőle, mert a művészettörténeti szál legalább olyan erős benne, mint a krimi-vonulat. A feleségem nagymamája, Etelka néni épp most olvassa, és egyelőre jól bírja.


Apropó, olvasás: hamarosan egy kis játékot szervezek könyvbloggereknek!

Miről szól?

A tegnapi poszt óta többen is megkérdezték tőlem, hogyan folytatódik a regény az ízelítőnek szánt két fejezet után. Nos, a kép csalóka, hiszen a könyv a harmadik fejezettől szinte szó szerint megegyezik A szürke ötven árnyalatával, de vettem át nagyobb részeket A Dukan-diétából is, valamint néhány jellemző bekezdést Fejős Éva bestsellereiből. Biztosra akartam menni a sikert illetően... :)

Aki kíváncsi A makedón összeesküvésre, ITT vagy bárhol máshol megrendelheti. (Júliusban akár 2+1-es akcióban is.)

Valódi könyvajánló ITT.

Olvass bele!

A megjelenés utáni napokban az elsőkönyves író otthon ül, és vár. Türelmetlenül nézi az óráját, egymás után issza a kávékat, és percenként nézi a netet, hogy a Molyon, vagy bárhol máshol megjelent-e már egy rövid ismertető, kritika, recenzió, dicséret vagy szidalom a regényéről.

Persze, a fenti sorok erősen túloznak (soha nem iszom kávét), mert senki nem várhatja el, hogy a hírnév azonnal felkapja. Nem árt például, ha az olvasó (piaci alapon: leendő vásárló) bele tud olvasni a portékába. Nos, A makedón összeesküvés esetében ezt is megteheti az Ulpius oldalán. Csak a "beleolvasok" gombocskára kell rákattintani a borító alatt, és a könyv rögtön kitárul.

Jó szórakozást! :)

Szerezd meg ingyen a könyvet!

Az új divatnak megfelelően immár az új könyvek is megszerezhetők a 2+1-es akcióban az Ulpiusnál. De csak júliusban!
Szóval, ha van két könyv, ami tutira tetszik, vagy régóta vágysz rá, válaszd mellé harmadiknak A makedón összeesküvést. Ki tudja?
Végül talán ez fog tetszeni a legjobban... :)

Jó olvasást!

MEGJELENT!

A héten megjelent A makedón összeesküvés című regényem. Köszönöm a kiadónak, hogy időt és fáradságot nem sajnálva dolgozott a könyvön. A művészettörténeti thrillert jó szívvel ajánlom minden olvasónak.


A könyv itt vásárolható meg.

A Bookline "Kalandregény" kategóriájában a könyv jelenleg a 8. helyen áll.

Magyarok vs. külföldiek

Általában szívesen böngészgetem a Bookline havi sikerlistáját, de most először jutott eszembe, hogy megszámoljam, hány magyar szerző szerepel a Top 50-ben. Kissé meglepődtem, amikor a hazaiak 26-24 arányban nyertek, ráadásul a szerzők többnyire a saját (magyar) nevükön szerepeltek.
Ez viszonylag új tendencia, és úgy tűnik, az olvasók már nem berzenkednek a magyar szerzőktől, mindenféle műfajt elfogadnak tőlük. Hol vannak már azok az idők, amikor krimit csak angol nevű íróval lehetett eladni! Erről nemrég Bíró Szabi (Sub Rosa, Non nobis, Domine) is elmélkedett a Facebook-oldalán, de született róla egy érdekes bejegyzés a Könyvesblogon is. Számomra az a legizgalmasabb, amikor egy (ismert vagy kevésbé ismert) szerző álnév mögé bújik. Vajon kicsoda Kondor Vilmos? (Ld. Budapest-noir) Kicsoda Szeghalmi Lőrincz? (Levelek az árnyékvilágból) Ha belegondolunk, végül is teljesen mindegy, marketing szempontból viszont jót tesz egy könyvnek, ha az író körül némi misztikum lebeg. Persze, ezt is műfaja válogatja. Én pl. nem feltétlenül vennék meg egy olyan orvosi szakkönyvet, amelynek a szerzője sűrű homályba burkolózik.

Strindberg csillaga

Új könyv került a képzeletbeli várólistámra. Egy Jan Wallentin nevű svéd szerző regénye, a Strindberg csillaga. Az ismertető szöveg alapján ígéretesnek tűnik, bár a (nemzetközi) kritikák kissé lehúzzák. Rengeteg helyre eladták ugyanis a fordítási jogot, úgy reklámozva a könyvet, hogy ez "a svéd da Vinci-kód". Aztán persze nem teljesítette a várakozásokat - de hát hogyan is tudta volna? (A csalódásról itt lehet olvasni.)

Amióta megjelent A da Vinci-kód, a kiadók egy hasonlóan nagy durranásra várnak. Fűt-fát kikiáltanak szenzációsnak, ám eddig az összes ilyen könyv inkább alulról verte a lécet. (Nekem pl. JR dos Santos sem jött be.) Nem feltétlenül azért, mert rosszak, hanem azért, mert nincs meg bennük az újdonság varázsa, amellyel Dan Brown első nagy sikere még rendelkezett. Szóval, kíváncsi vagyok Wallentinre, de nem várok tőle túlzottan sokat. Így még arra is van esélyem, hogy jól fogok szórakozni. (Interjú a szerzővel itt.)

A kultúra egy nagy éhes bendő

Pár napja írtam arról, hogy kell-e, érdemes-e évente több regénnyel is előrukkolnia egy szerzőnek, és tessék - a Nyest.hu hétfőn szintén ezt a témát boncolgatta. Helyettem tehát most ők blogolnak:

"A kép évekig világos, előre kiszámítható volt: a kém-, kaland- és romantikus regényekre specializálódott írók évente egy művet alkottak, és ezt mindenki elegendőnek tartotta. Azt mondták az illetőre, hogy kellően termelékeny. Ma már azonban ez nem elég...
Az írók megpróbálják kielégíteni a türelmetlen olvasókat, akik megszokták, hogy egy gombnyomással bármelyik e-könyvet letölthetik. És persze a kiadókat, akik nagyobb termelékenységre noszogatják őket abban a hitben, hogy minél többször szerepel szerzőjük neve a nyilvánosságban, annál nagyobb sztár lesz belőle." A folytatás itt olvasható.

Mindent egyszerre olvasok

Vannak olyan hetek, amikor egymásra torlódnak az olvasandó könyvek, hol ehhez, hol ahhoz van inkább kedvem. Most is ez történt.
A muránói üvegfúvót (Marina Fiorato) ajándékba kaptam, és már elég szépen haladtam vele. Aztán befutott A magenta cseleszta - bocsánat: A borostyán hárfa (Baráth Katalin), szóval annak is nekikezdtem, de megjöttek a kedvenc - és eddig még hiányzó - Vernéim is, vagyis Antifer mester csodálatos kalandjaival is elkezdtem megismerkedni. Ádám barátomtól vásároltam az antikváriumban egy könyvet Gutenberg mesterről, betűből tehát ezen a nyáron sem lesz hiány. Mondhatják, hogy az Antifer mester pl. megtalálható a MEK-en is, de én jobban szeretem, ha a polcomon van, nem a képernyőmön.

Könyvajánló

Megjelent A makedón összeesküvés
első ismertetője (a könyv maga még nem).

Köszönet a Könyvhét folyóiratnak,
amiért helyet biztosított számára!

Nem sok az évi két könyv?

Érdekes vita indult el nemrég a Publishing Perspectives nevű (angol nyelvű) könyvszakmai oldalon. A szakértő hozzászólók azt feszegetik, vajon káros vagy hasznos-e, ha a kiadók arra sarkallják a szerzőket, hogy minél gyakrabban hozakodjanak elő egy-egy újabb művel.
Ez elvileg hasznos a szerzőnek és a kiadónak, hiszen a sikerkönyvek révén nagyobb haszonra tesznek szert, és hasznos az olvasónak, aki évente így akár 2-3 művet is elolvashat kedvenc írójától. Ám ha belegondolunk, a mennyiség az esetek többségében a minőség rovására megy (nagyon kevesen képesek állandó jó színvonalon dolgozni), és ezzel hosszú távon senki sem jár jól. A szerzőt folyton szorongatja a határidő, a stressz miatt gyors és olcsó megoldásokat kénytelen alkalmazni, és ettől csökken a mű színvonala, "élvezeti értéke". Az olvasó hamar beleun ebbe, elpártol tőle, és onnantól már a kiadónak sem nagy üzlet a szerző. Ez a trend egyébként (az évi két könyv egy sikerszerzőtől) Magyarországon is hamar divattá vált, a tavaszi-karácsonyi megjelenés nagyon sokak esetében működik. Lehet, hogy egyelőre még bírják az írók, de ki tudja, mi lesz két, öt vagy tíz év múlva. Szóval: mindent csak mértékkel. Vagy ahogy az említett cikk szerzője írja: a könyvek örök értékek, megéri tehát egy kicsit többet várni rájuk. Csak legyenek jók.

Elbúcsúztam a kézirattól

A mai nap még egy "gyógypillantást" vetettem A makedón összeesküvés betördelt változatára. Jó volt látni, nagy öröm ez mindig. Ezúton is köszönöm a kiadó minden munkatársának az áldozatos és fáradságos munkát. Felteszem, hamarosan küldik a nyomdába, és néhány nap, hét múlva már kézbe is lehet fogni a könyvet.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek.

(Az Ulpius honlapján a Várható megjelenések kategóriájában már én kerültem az első helyre. Klikk a képre.)

Hogyan találjunk ki egy történetet?

Kissé gonoszkodó, de alapjában vicces ötlet például a Dan Brown-sztori generátor, amelybe elég csak betáplálni a helyszínt és a főszereplő csoportot, s máris kész a történet. Nekem a következő címek jöttek ki sűrű egymásutánban:

- A láthatatlan mauzóleum (elég titokzatos)
- Az elfelejtett rúna (kő vagy írás?)
- Az utolsó kripta (ez meg mi lehet?)
- A megszentelt rejtvény (egyre értelmetlenebb)
- Az első templom (na jó, ennyi elég)

Sajnos, a hozzájuk tartozó történetvázlatokat nem olvastam el, de azt hiszem, nem vesztettem sokat vele. Viszont ez a "brainstorming" (parttalan ötletelés) szerintem sokat segíthet, ha elakadnánk az írásban. Lám-lám, még annak is van valami értelme és haszna, amiről nem is feltételeznénk.

Mi tesz érdekessé egy írót?

Azt hiszem, Ráth-Végh István írt A könyv komédiájában arról, hogy régen (2-300 éve) még léteztek valódi könyvőrültek. Ezek - mivel kevés kiadvány jelent meg, vagyis nem olvashattak annyit, amennyire igényük nyílt - kitaláltak nemlétező könyveket, címeket, és azokról vitatkoztak.

Ma már más a helyzet. Évente 11 ezer cím jelenik meg csak Magyarországon (az USA-ban talán 200 ezer), vagyis olvasnivaló van bőven. Talán mondhatjuk, hogy olvasó is: a Prae.hu cikke szerint 700 ezer ember évi 20 ezer forintnál is többet költ könyvekre. (Kb. 5 millióan egy fillért sem...). Visszajelzés viszont meglehetősen ritkán érkezik az írókhoz, pedig az eszközök (Facebook stb.) megvannak ehhez, de a szándék nem nagyon. Talán a Moly.hu az a fórum, amely kifejezetten erre a célra (is) jött létre. Pedig a szerzők szomjazzák a kritikát, még akkor is, ha az lehúzza őket.

Hogyan lehetne felrázni az olvasókat? Mitől lehet érdekesebb az író? A fent említett cikk szerint "a jó könyv arculata és kommunikációja során nem érdemes a nem létező pénzt reklámfelületekre elkölteni, helyette inkább az olyan olcsó, cserébe kreatív megoldásokat érdemes alkalmazni, mint a personal branding. Nincs mese, érdekessé kell tenni a figurát, mert az ő gondolatait fogjuk olvasni, és kell egy jó sztori is." Hasonlóan gondolkodom én is: ha az olvasónak tetszett az író egyik könyve, meg fogja venni a másikat is. Ő ezzel és így szavaz. A könyv egyébként hálás termék, szeretetmárka. Könnyen kialakíthatunk általa érzelmi kötődést.

Dan Brown új regénye

Elég sokan kattintottak az esetleges új Dan Brown-regényről szóló posztomra, ezért most egy újabb hírrel folytatnám a témát. Az író a minap Portsmouth-ban közönség előtt szerepelt, és elárulta, hogy egy újabb Robert Langdon-sztorin dolgozik. Másfél éves kutatás előzte meg az írást, de ezen a szakaszon már túl van, javában pötyögi be a fejezeteket a gépébe. A cselekmény Európában játszódik majd, és "amikor kész lesz, akkor lesz kész".
Ez azt jelenti, hogy nem holnap. Sőt nem is idén szerintem, mert - Brown szavait idézve - "a kiadóm jó könyveket akar, nem gyorsakat". Ami, ha lefordítjuk magyarra, a következőt jelenti: a kiadóm nagyon szerette volna, ha karácsonyra elkészül a regény, de mondtam nekik, hogy ilyen eszükbe se jusson. (Már) nincs az a pénz, amiért sietnék az írással.
Hát, valahogy így.

Író, saját parfümmel

Kicsit "nőies" a hír, de szerintem annyira szenzációs, hogy közzé kell tennem. Fejős Éva a legújabb regénye (Karibi nyár) mellé egy hasonló nevű parfümöt is kihoz karácsonyra. Óriási az ötlet, az írónő ezzel egy csapásra még komolyabb márkává vált. Már eddig is a legnépszerűbbek közé tartozott (több mint 12 ezer követő a Facebookon), de ezzel tovább erősítheti olvasótáborának elkötelezettségét. Őszintén örülök ennek a fejleménynek, végre nemcsak színészek stb., hanem egy könyves ember is efféle módon tágítja ki a határait, fog tudatos építkezésbe. Én is valami hasonlóban látom a jövőt: az íróknak rajongótáborokat kell létrehozniuk, aztán folyamatosan új ötletekkel kényeztetniük a hozzájuk csapódott embereket. Vajon milyen termék lesz a következő ötlet?

Az átlag

Amikor az ember könyvet ír, valószínűleg úgy gondolkodik, hogy az "átlagot" kellene megcéloznia. Például az átlagolvasót - ha létezik egyáltalán ilyen. Szerintem nincs, mert egy regény és egy olvasó egymásra találását millió dolog befolyásolja: reklám, pillanatnyi hangulat, tetszetős borító, ár, kedvenc téma stb. Pedig jó lenne, ha létezne átlagolvasó, akkor ugyanis létezne átlagízlés is, és ez jelentősen megkönnyítené a munkát. Elég lenne csak a jól bevált sablonokat alkalmazni, és a recept már működne is: vinnék a könyvet, mint a cukrot. Néha viszont épp az ellenkezője történik: az átlagtól eltérőre harapnak rá többen. Én tehát csupán abban az egyben vagyok biztos, hogy minden tökéletesen kiszámíthatatlan.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy olvastam mostanság pár cikket az "átlagos" regényekről. Leginkább itt a terjedelmet szokták meghatározni, mégpedig 60-100 000 szó mennyiségben (ez kb. 300-500 000 leütést ér). Jelentem, A makedón összeesküvés tökéletesen megfelel az igényeknek ebből a szempontból, hiszen kb. 80 000 szóból áll (angol mértékegységben, magyarban némileg kevesebből).

És végezetül álljon itt pár ismert regény terjedelme:

Harry Potter és a Főnix Rendje: 255 000 szó
Büszkeség és balítélet: 123 000
A Gyűrűk Ura: 455 000
A Legyek Ura: 60 000
Szép új világ: 64 000
Zabhegyező: 73 000
1984 (Orwell): 89 000
Üvöltő szelek: 108 000
Értelem és érzelem: 119 000
Száz év magány: 145 000
Jane Eyre: 184 000
Anna Karenina: 350 000
Elfújta a szél: 418 000
Háború és béke: 587 000

(Még) nem olvasok Ecót

A rózsa neve és A Foucault-inga után kedvem támadt mindent elolvasni Umberto Ecótól, ám ez a lendület a Loana királynő titokzatos tüzén végképp megtört. Nem értettem sem a cselekményt, sem a műfajt. Egy olasz valószínűleg nagyon élvezhette a rengeteg képregényrészlet miatt, számomra viszont azok nem idéztek fel semmit, és 100-200 oldal táján unalmassá vált az egész. Ma is ott van behajtva valahol a könyv sarka, folytatásra várva.

Ezért vagyok óvatosabb A prágai temetővel. Várom az első kritikákat, ajánlásokat, és ha felcsillanni látom a reményt, azonnal le fogok csapni a könyvre. Furcsa, hogy ha van az embernek egy-két kedvenc írója (pl. Eco), attól sem tud mindent elolvasni. Pláne, ha már több évtizedes a szerzői-olvasói kapcsolatuk. Vajon mi változunk meg? Vagy az író? Ki tudja. Lehet, hogy a Könyvhetet (június 7-11.) azért A prágai temetővel ünneplem meg. Van még három hetem rá, hogy eldöntsem.

A Könyvhétről bővebben pl. az MKKE honlapján informálódhatunk. Nem tudom szó nélkül hagyni, mennyire bántóan egyszerű ez a honlap. Az egyik legfőbb könyves szervünk már rég megérdemelne egy modernebbet.

A világ legjobb könyvei

Most mindenhol ebbe az érdekes diagramba lehet botlani (a legnagyobb példányszámban eladott könyvek a világon), és én csak azért veszem elő, hogy bejelölgessem, vajon olvastam-e, vagy nem az adott műveket. Lássuk hát:

1. Biblia (olvastam, sőt még tanítottam is középiskolában)
2. Mao Ce-tung idézetek (valószínűleg sokat vesztettem vele, de nem olvastam)
3. Harry Potter (egyiket sem olvastam, valahogy kinőttem belőle)
4. A Gyűrűk Ura (csak filmen láttam, de nem ragadott meg... elnézést a rajongóktól)
5. Az alkimista (olvastam, és tetszett is)
6. A da Vinci-kód (megvolt, jó volt)
7. Twilight (nem, sajnos nem... bár nekem ez is kissé Mao-kategória, nem bánom annyira)
8. Elfújta a szél (szerintem ezt főként csak nők olvasták, úgyhogy annyira nem szégyen, amiért nekem kimaradt)
9. Gondolkozz és gazdagodj (olvastam, tetszett, de nálam egyelőre nem működött... úgy tűnik, még gondolkoznom kell)
10. Anne Frank naplója (gyerekként olvastam, megrázó és lelombozó, főként a kislány további sorsa)

Szóval, 10 bestsellerből 5-öt olvastam, ez nem olyan rossz arány, azt hiszem. Viszont bajban lennék, ha a hiányzók közül valamelyiket kötelező volna elolvasnom. Talán az egyik Potter.

Huizingát (is) olvasok

Ha már elegem van a fikcióból, néha előveszek egy-egy "velősebb" olvasmányt is. Ilyen például a holland Johan Huizingától A középkor alkonya, amelyet szinte lehetetlen egyszerre befogadni, vagyis csakis apró adagokban javallott fogyasztani. Viszont minden fejezete hihetetlenül érdekes.

Tegnap például a színekről olvastam, és a végén arra a következtetésre jutottam, hogy a középkor alkonyára lényegében már minden jelentett mindent. Beleestek abba a hibába, hogy egyetlen dologhoz (jelen esetben színhez) az idők során egyre több jelentést kapcsoltak, s így a rengeteg jelentés végül megsemmisítette, kioltotta egymást. Eleinte például, ha egy hölgy kéket vett magára, a férfi tudhatta, hogy van esélye nála. Ha viszont zöldet, akkor reménytelennek tűnt a helyzete. Érdekes, pedig ma a legtöbben a zöldet a remény színeként tartjuk számon. Mindezt csak azért tartottam fontosnak megírni, mert éppen anyaggyűjtést folytatok, és már jó alaposan belekeveredtem a középkori szimbolikába. Hogy mi lesz ennek a vége?!

És - hogy ajánljak is valamit - ITT egy érdekes, bár kissé szűkszavú ismertető a keresztény művészet színeiről.

A makedón összeesküvés – Könyvajánló

Nem szeretnék előzetesen sok mindent elárulni a könyvről, a spoilerezést ugyanis nem tartom fair dolognak azokkal szemben, akik még a regény elolvasása előtt állnak. Viszont zsákbamacskát sem kínálhatok, ezért egy rendhagyó (kérdés-feleletes) formában némi ízelítőt adnék belőle. Íme:

Mi a regény műfaja?
Művészettörténeti thriller - talán ez a legjobb kifejezés rá.
Mikor játszódik?
Napjainkban. (... Na jó, kb. tavalyelőtt)
Akkor miért "makedón"?
Ez maradjon titok, annyit viszont elárulhatok, hogy egy Nagy Sándorhoz (hivatalosan: III. Alexandroszhoz) kapcsolható dolog (tárgy) is szerepel benne. Sőt talán azt is mondhatjuk, hogy főszerepel benne. Amit egyébként mindenki ismer.
Halnak meg benne emberek?
Sajnos, a thrillerekben ez elkerülhetetlen. Jók és gonoszok egyaránt szerepelnek az áldozatok közt.
Hol játszódik a történet?
Bizonyos okokból ez is titok, de ha nagyvonalú akarok lenni, akkor azt mondom, hogy a Földközi-tenger környékén.
Ki a főszereplő?
Egy Patrick Foster nevű, a harmincas évei elején járó férfi, a British Library alkalmazottja.
Vannak benne magyarok?
Nincsenek, de a második regényben már lesznek.
Miért vegyem meg a könyvet?
Van benne jó adag történelmi-művészettörténeti érdekesség, egy csipetnyi humor, és egy - remélhetőleg - izgalmas krimi-szál. Nyári olvasmánynak szerintem igen kellemes, én is a strandon írtam... :) (Na jó, ez csak vicc volt.)
Mikor jelenik meg?
A tervek szerint 2012 júniusában, az Ulpiusnál.
Hol jegyezhető elő?
Például itt.

És ide jöhet a te kérdésed: ............................... (a hozzászólásokban felteheted)   

Hogyan írjunk bestsellert?

A recept nagyon egyszerű, jó angol-amerikai szokás szerint mindössze néhány pontban összefoglalható. Íme:

1. Válasszunk egy jó témát, és kezdjünk el írni. (Hogy én erre nem gondoltam...!)
2. Gondoljuk át alaposan a cselekményt. (Vigyázat, ezt azelőtt kell, hogy megírtuk!)
3. Nézessük át olyanokkal a művet, akik nem közeli ismerőseink, barátaink, hozzátartozóink. (Őket kíméljük meg az irományainktól.)
4. Törekedjünk frappáns, szokatlan címre. (A Háború és béke már foglalt.)
5. Küldjük el egy kiadónak a kész művet. (Az eredeti angol cikk az Oxford University Press-t, vagy a Penguin Books-t javasolja, ez nekünk is megfelelő lehet. Vagy nem.)
6. Küldjük el a művet egy jónevű újságírónak is. (Ez meg ki lehet? Magyarországon nincs kifejezetten könyves újságírás.)

Jó munkát mindenkinek!

A BBC-n is találtam egy érdekes írást erről.

Segédanyagok az íráshoz

Ma már az internet segítségével az írók sokkal precízebben dolgozhatnak, mint régen. Ha esetleg nem járatosak valamely témában (ez sűrűn elfordul), rengeteg hasznos segédanyagot találhatnak a hálón. Katolikus egyházi témában én például két jóra is rábukkantam: az egyik az angol nyelvű Catholic Encyclopedia, a másik a magyar Vatikáni Figyelő. Mindkettő pontos és lényegre törő, bárkinek tudom ajánlani egy kis elmélyülésre. Persze, csak módjával, mert elég tömények. :)

Kolumbuszról olvasok

Valahogy úgy hozta a sors, hogy most több könyvet is olvasok egyszerre, ráadásul mindegyik Kolumbusz Kristófról szól. J. R. dos Santos regényével, A 632-es kódexszel már régóta szemezgettem, és most neki is láttam. Nem csalódtam benne, a kezdete legalábbis ígéretes. A taktikám egyébként az utóbbi időkben az, hogy egy új könyvnek mindig az első oldalát olvasom el (nem a fülszöveget, nem belelapozok stb.), és ha megfog, akkor végigrágom magam rajta. Ez jó tanács lehet minden írónak: egyszerűen csak érdekes felütést kell adni.

A fikciót kellemesen kiegészíti az 1988-ban elhunyt András László dokumentarista könyvecskéje, az Alapos gyanú. Ez a címe (sőt a borítója) alapján bármi lehetne, de véletlenül éppen a Kolumbusz-rejtéllyel foglalkozik. Ki volt ő, hogyan került a spanyol udvar közelébe, mi volt a valódi célja, mikor fedezte fel igazából Amerikát – szóval egy csomó izgalmas kérdést tesz fel, és igyekszik precíz válaszokat is adni rájuk. És hogy a véletlenek sorát folytassam, Steve Berrynek a legújabb könyve a Columbus Affair címet viseli, és ha nálunk is hamar kijön, ezt is beveszem az elolvasandók sorába.

Ha nincs ellenség, mivel biztassuk a népet? - Jön a Könyvfesztivál

Április 19-én kezdődik a négy napig tartó Könyvfesztivál a Millenárison. Ha budapesti lennék, becsszóra mindennap kimennék, így viszont - 250 km-re a fővárostól - csak másoknak tudom ajánlani. Sok kiadó erre az eseményre időzíti az év első nagy dobásait, az árusok (kereskedők) pedig a fesztiváltól várják, hogy kissé felpörgesse az év elején általában leülő eladásokat.

Az újdonságok közül a díszvendég Claudio Magrist emelném ki, az olasz írótól az Európa és a nemrég alakult Libri is hoz ki könyvet. Érdekes lehet az új Fukuyama is (A politikai rend eredete), akárcsak Michio Kaku gondolatai A jövő fizikájáról. Őt valamelyik tudományos csatornán ismertem meg, és állíthatom, hogy az egyik legszínesebben beszélő tudós, akit valaha láttam.

Biztos sokan várják/várták Jo Nesbotől a Denevérembert és a Phantomot - én még tőle nem olvastam semmit, viszont a nevét már úgy-ahogy helyesen ki tudom ejteni (klikk a meghallgatás gombra ITT). Coelho tuti siker, és valószínűleg Eco is, aki egyre lassabban ír, de hát 80 évesen már én sem fogok ugrálni. Pelevin könyvében a cím máris megfogott (Ananászlé a szépséges hölgyeknek - ez csakis orosz könyv lehet), Goretity József tanár úr ismét kiváló fordítói munkát végzett.

Ami a magyarokat illeti, a most 100 éves Örkény tiszteletére kijött a Macskajáték hangoskönyv formájában, a csodálatos, kedves hangú Pogány Judit előadásában. (Bár azt hiszem, a hangoskönyv műfaját Örkény kissé abszurdnak tartaná :).Csukás Istvántól a Pom Pom örök kedvencem marad 80 éves koromig (utána majd választok mást), de szeretettel őrzöm a tőle kapott Süsü-képeslapomat is. Az egyik legnagyobb Csontváry-szakértőnek számító Romváry Feri bácsitól egy Zsolnay-album lesz kint a fesztiválon (Pécs ez is, az is, ha úgy vesszük), Csorba Dávid barátomtól pedig egy valószínűleg szűkebb szakmai körnek szánt könyv, amely A zászlós bárány nyomában - A magyar kálvinizmus 17. századi világa címet viseli. Jó válogatást mindenkinek!

Hogyan alakultak a könyves trendek?

Ha csak a legutóbbi öt évet nézzük, akkor is érdekes folyamatokat vehetünk észre. A Harry Potter-sorozat 1997-ben indult (külföldön), és 2007-ben fejeződött be. Nem csoda, hogy a Halál ereklyéi, a befejező kötet vezette a toplistákat ebben az esztendőben. Aki esetleg még labdába rúghatott volna, az Dan Brown, de nála A da Vinci-kód (2003) után hat év szünet következett.

2008 egyértelműen Stephenie Meyeré volt (mindig a külföldi kiadás évét tartom szem előtt), a vámpírok ekkor kezdték eluralni a könyvpiacot. Érdekes, hogy a téma azóta is a topon van, magyar verziója azonban csak mostanában jött ki (bár rögtön egy trilógia). 2009-ben Meyer mellé felzárkózott az új Dan Brown-regény (Az elveszett jelkép), de nem is annyira mellé, mint inkább mögé.

A komolyabb őrségváltás 2010-ben következett el, ennek az évnek Stieg Larsson és a skandináv krimi volt a nyertese. Tavaly Suzanne Collins vált a közönség nagy kedvencévé, akitől én ugyan még nem olvastam semmit, de úgy látom, Az éhezők viadala megint nagy sikernek ígérkezik. A magyar sajátosságokra most nem térnék ki, de örülök, hogy egyre több olyan írónk van (csak úgy, összevissza pl. Frei Tamás, Fábián Janka, Baráth Katalin, Moldova György, a fiatalabbaknak Bartos Erika és Berg Judit), akik képesek a külföldiek mellett felférni a hazai eladási listákra.

Gyorsan vagy lassan a jobb?

Mármint olvasni. Ami engem illet, ha tetszik egy könyv, szeretem ízlelgetni a mondatokat, feldolgozni az infókat, egyáltalán nem sietek vele. Persze, van, amikor annyira sodró a történet, hogy nincs mit tenni, rohanni kell vele együtt.

Néhányan viszont sportot űznek a gyorsolvasásból, amit én kicsit viccesnek tartok. Emlékszem, két-három nappal azután, hogy megjelent A szukkubusz dala, már kritikát is olvashattam róla valamelyik oldalon. Nyugaton szintén nagy divat a "speed reading", vagyis a gyorsolvasás. Vannak kiváló fejlesztő oldalak, ahol jó tanácsokkal látnak el bennünket ezzel kapcsolatban, s ezeken a legapróbb részletekre is kitérnek. Például arra, hogy mindenekelőtt vizsgáltassuk meg a szemünket, mert lehet, hogy a rossz látásunk miatt nem tudunk gyorsabban olvasni.

A professzionális gyorsolvasók 1000 szó/perc teljesítményre képesek, ráadásul a szöveg 85%-át meg is értik. Az átlagemberek tempója 200 szó/perc, 60%-os "megértési mutatóval". ITT bárki lemérheti az (angol) olvasási tempóját, ha kíváncsi rá. Én egy kis csalással - értsd: átfutottam - elértem a 840 szó/perces teljesítményt, de ekkor legfeljebb a 10%-át fogtam fel a szövegnek. Szóval, mindenki a maga tempója szerint.

Napi kapcsolat az olvasóval

Bevallom, gyakran olvasgatom a különböző könyvkritikákat, kommenteket a Moly.hu-n és az erre szakosodott blogokon. Főleg azokat, amelyek magyar szerzőségű regényeket veséznek ki. Gyakran olvasgatom - de egyre kevésbé szívesen. Fel is merült bennem a kérdés: jó-e, ha a szerző és az olvasó nagyon közel kerülnek egymáshoz? Jó-e, ha olvasóként őszintén kommentelünk? Fontos-e íróként válaszolni ezekre? Szerintem nem.

A Moly.hu-n nemrég átdúrtam egy csomó - ma divatos - magyar szerző könyveiről szóló ajánlót, értékelést. Azt vettem észre, hogy az olvasók lényegében két érzelmi véglet közt ingadoznak. Van, aki mindentől teljesen el van ájulva, más meg a legapróbb hibákat is felnagyítja. Így jönnek ki az átlagosan 75-85%-os értékelések, ami meglepően jó arány. Ám az is meglepő, hogy szinte az összes regénynél van egy-egy olyan, kiugróan alacsony pontszámot adó értékelő, aki nem is tudom, miért teszi publikussá a véleményét. Ha igaza van - akkor a többiek miért nem húzzák le a könyvet? Ha nincs igaza - akkor miért gonoszkodik? A magyar író már csak olyan, hogy 20 dicséretből egyet sem jegyez meg, de 1 lesújtó vélemény azonnal a földhöz csapja. Szóval, ezért nem éri meg kritikákat böngészgetni.

Az író írjon, az olvasó pedig vegye figyelembe, hogy a legvacakabb könyv mögött is sok-sok hónapnyi kemény munka áll. Az persze sajnálatos, ha a nagy erőlködésből csak egy silány műre futja. Ma, amikor az írók szinte mind kizárólag szórakoztatni akarnak, és a könyvüket bestsellerré tenni, az olvasók szerepe felértékelődik. Nem biztos ugyanakkor, hogy amit a kommentekben leírnak, az az őszinte véleményük. Erre tehát hiba lenne támaszkodni. Szerintem azzal ítélkeznek igazán, hogy megveszik-e a szerző következő könyvét - vagy nem.

A könyv előrendelhető!

A júniusi megjelenésig
minden hónapban
szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy
A makedón összeesküvés
már előrendelhető.
Például ITT,
vagy bárhol máshol.

Az író egy napja

Fforde

Az olvasók általában mitizálni szokták az írói tevékenységet, valami egészen különleges elfoglaltságnak tartva azt. Külföldön (értsd: amerikai-angolszász vidékeken) talán így van, idehaza azonban a legritkább esetben. Talán egy kezemen meg tudom számolni, hányan áldozhatják az egész napjukat az írásnak. Na jó, kettőn. Magyarországon az író általában dolgozik a munkahelyén, aztán hazamegy, és este (meg hétvégén) ír.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy nemrég kikerült Katie Fforde legújabb könyvének ajánlója a Facebookra. Előbb csak az asszonyka furcsa nevén akadtam fenn - mi az, hogy két F-fel kezdődik? Nekem is ilyen kell! Aztán utánanéztem, és kiderült, hogy nem manír, csak ősi családnév. A "ford", vagyis "gázló" szóból ered, és a Fforde mellett Ford, Forde, Foord, Foard, Forth stb. változatai is léteznek.

Ami viszont még megkapott a honlapján: őszintén leírja egy napját. Csak címszavakban, íme: 5:30-kor kelés, hálóköntösben és papucsban nyomás a számítógép elé. Rádióhallgatás, Twitter, emailek átnézése. Már nem túl jó a szeme, ezért kell egy kis ráhangolódás. Az írással úgy van, mint a férjével: valaha ő volt a titkos szerelme, de ma már... A napi első adagja 1000 szó (kb. 5000 karakter), aztán fél 10-től elkezdik telefonon zaklatni. Ha az előző napi munka nem tetszik neki, elszánt törléssel kezd. Anyaggyűjtésként tévét néz, és az utcákat rója. Hogy délután dolgozik-e még? Erre nem tér ki. Tényleg mindenki így képzeli az írók életét?

Az alexandriai könyvtár

A makedón összeesküvés című könyvben az Egyiptomban lévő alexandriai könyvtár is kap egy kisebb szerepet. Az új épületét is érdemes megnézni (egészen furcsa építészeti megoldást alkalmaztak nála), de a régi könyvtár sokkal híresebb volt a mostaninál.

Némelyik egyiptomi uralkodó meglehetősen érdekes módszert alkalmazott az állomány bővítésére. III. Ptolemaiosz Euergetész például átvizsgáltatta a kikötőbe érkező hajókat, és ha megtetszett neki egy könyv (vagy akkoriban inkább tekercs), azt addig tartotta magánál, amíg le nem másolták. Ez volt a jobbik eset. Történt ugyanis, hogy egyszer hatalmas óvadék (15 ezüsttalentum, ez kb. 4 mázsa ezüst) ellenében "kikölcsönözte" Athénból a három nagy tragédiaíró (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész) eredeti szövegeit. Végül annyira a szívéhez nőttek, hogy a másolatokat adta vissza nekik, és ráadásként az óvadékról is lemondott. Az athéniak nem voltak túl boldogok, de Egyiptommal akkoriban senki sem rúgta össze szívesen a port.

Mit csinálnak az írók a Facebookon?

Őszintén szólva (ezt a kifejezést a Word zölddel aláhúzza, és ráadásként közli veled, hogy "sablonos"), jobban megértem azokat, akik csak olvassák a Facebookot, mint azokat, akik írják. Magam is szívesen bogarászom az üzenőfalakat, különösen regényírók esetében. Azt gondolom, hihetetlenül szerencsések vagyunk, amiért módunk adódik a kulisszák mögé pillantani. Tegnap például Fábián Jankánál olvastam a következőket:

Ma sokat dolgoztam a Lottin - holnap végre megvívjuk a győri csatát, de ma már túl fáradt vagyok a háborúskodáshoz. :)
Az Emma trilógiában, emlékezhettek, az emberek mellett megjelentek szereplőként kutyák és cicák is. A Lottiban viszont - és ez a korból is adódik - lovakkal találkozhattok majd. Akkoriban az emberek mindennapjaihoz szorosan hozzátartoztak ezek a csodálatos állatok. A könyvemben három ló jelenik majd meg kisebb-nagyobb szerepben, ám a cselekmény fontos részeként. A nevük a megjelenésük sorrendjében: Sátán, Gyémánt és Dió. 

A régi korok olvasói sohasem kaphattak előzetes információkat egy-egy készülő könyvről. Ma viszont napról napra nyomon követhetjük az írások születését. Ez pedig hihetetlenül hasznos, mert amikor elkészül a MŰ, az olvasó sokkal inkább a magáénak érzi. Egy angol nyelvű okoskodás szerint (amely a szerző, a befogadó és a Facebook kapcsolatát boncolgatja) egy dolgot azonban mindenképp szem előtt kell tartania az írónak: a rajongóid nem feltétlenül a barátaid. És ez így is van rendjén.