A Moly.hu-n nemrég átdúrtam egy csomó - ma divatos - magyar szerző könyveiről szóló ajánlót, értékelést. Azt vettem észre, hogy az olvasók lényegében két érzelmi véglet közt ingadoznak. Van, aki mindentől teljesen el van ájulva, más meg a legapróbb hibákat is felnagyítja. Így jönnek ki az átlagosan 75-85%-os értékelések, ami meglepően jó arány. Ám az is meglepő, hogy szinte az összes regénynél van egy-egy olyan, kiugróan alacsony pontszámot adó értékelő, aki nem is tudom, miért teszi publikussá a véleményét. Ha igaza van - akkor a többiek miért nem húzzák le a könyvet? Ha nincs igaza - akkor miért gonoszkodik? A magyar író már csak olyan, hogy 20 dicséretből egyet sem jegyez meg, de 1 lesújtó vélemény azonnal a földhöz csapja. Szóval, ezért nem éri meg kritikákat böngészgetni.
Az író írjon, az olvasó pedig vegye figyelembe, hogy a legvacakabb könyv mögött is sok-sok hónapnyi kemény munka áll. Az persze sajnálatos, ha a nagy erőlködésből csak egy silány műre futja. Ma, amikor az írók szinte mind kizárólag szórakoztatni akarnak, és a könyvüket bestsellerré tenni, az olvasók szerepe felértékelődik. Nem biztos ugyanakkor, hogy amit a kommentekben leírnak, az az őszinte véleményük. Erre tehát hiba lenne támaszkodni. Szerintem azzal ítélkeznek igazán, hogy megveszik-e a szerző következő könyvét - vagy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése