Vaszaryt olvasok

Mármint Vaszary Gábort. Mára jól elfelejtették, pedig 1985-ig itt élt köztük (pontosabban Svájcban), a humora pedig csak Rejtő Jenőéhez mérhető. Régóta szemeztem talán leghíresebb könyvével, a Monptival (a cím a francia "mon petit", azaz "picinyem" kifejezésből eredeztethető), de csak most jutottam odáig, hogy el is olvassam. Tele van remek szituációkkal, fergeteges poénokkal - komolyan, néha hangosan felnevettem, pedig képes vagyok mosolygás nélkül végignézni egy egész szilveszteri tévéműsort.

Már az alaphelyzet is kiváló, főhősünk ugyanis éppen fél éve tartózkodik Párizsban, ahová négyhetes tanulmányútra érkezett. Nincs pénze, hogy hazamenjen (a harmincas években járunk), amikor pedig hozzájut néhány frankhoz, azt nagyvonalúan el is veri. Kiváló a környezetleírás, nagyszerűen felépítettek a jellemek, jó a poénok előkészítése - szóval ebből a könyvből sokat tanulhat, aki író akar lenni. Meg az is, aki nem. Esetleg az is, aki már író. Vagy aki az volt valamikor.