Hogyan vegyük rá magunkat az írásra?

Aki valaha is foglalkozott már rendszeres írással (értsd: több egymást követő napon), annak aligha kell magyarázni, hogy az "önmotiválás" - elengedhetetlen. Nagyon nehéz nap mint nap úgy leülni a gép elé, hogy "most aztán ennyit meg ennyit meg kell írnom". Még akkor is, ha szeretünk írni, és szeretjük a témát, no, meg az olvasót. Nehéz leülni, mert mindig van fontosabb dolog, pláne, ha a net folyton ott nyüzsög a háttérben.

Íme, néhány jó tanács, hogyan vegyük rá magunkat a munkára:

- Önámítás, kis adagok: mondjuk azt magunknak, hogy most csak 15 percig írunk. Valószínűleg több lesz belőle, de akkor már mindegy. Csapjuk be magunkat, hogy át tudjunk lendülni a kezdéssel járó holtponton.

- Önmeggyőzés: mormoljuk el, hogy fontos lenne írnunk, mert sokan várják az újabb könyvet.

- Nass: egy csoki legyen a jutalom, ha az első oldal (bekezdés, sor, mondat...) végére érünk. Ez elég biztos módszer. Csak a csokit ne tartsuk kézközelben!

-Komfortérzet: teremtsük meg a lehető legkényelmesebb körülményeket az íráshoz. Annyira azért ne legyen kényelmes, hogy inkább aludni legyen kedvünk...

- Bemelegítés: olvassunk pár oldalt egy jó, vagy egy rossz könyvből. Az előbbi arra inspirál, hogy mi is hasonlót írjunk. Az utóbbi meg arra, nehogy ugyanolyan vacakot.

Most pedig: dologra fel!