Mit csinálnak az írók a Facebookon?

Őszintén szólva (ezt a kifejezést a Word zölddel aláhúzza, és ráadásként közli veled, hogy "sablonos"), jobban megértem azokat, akik csak olvassák a Facebookot, mint azokat, akik írják. Magam is szívesen bogarászom az üzenőfalakat, különösen regényírók esetében. Azt gondolom, hihetetlenül szerencsések vagyunk, amiért módunk adódik a kulisszák mögé pillantani. Tegnap például Fábián Jankánál olvastam a következőket:

Ma sokat dolgoztam a Lottin - holnap végre megvívjuk a győri csatát, de ma már túl fáradt vagyok a háborúskodáshoz. :)
Az Emma trilógiában, emlékezhettek, az emberek mellett megjelentek szereplőként kutyák és cicák is. A Lottiban viszont - és ez a korból is adódik - lovakkal találkozhattok majd. Akkoriban az emberek mindennapjaihoz szorosan hozzátartoztak ezek a csodálatos állatok. A könyvemben három ló jelenik majd meg kisebb-nagyobb szerepben, ám a cselekmény fontos részeként. A nevük a megjelenésük sorrendjében: Sátán, Gyémánt és Dió. 

A régi korok olvasói sohasem kaphattak előzetes információkat egy-egy készülő könyvről. Ma viszont napról napra nyomon követhetjük az írások születését. Ez pedig hihetetlenül hasznos, mert amikor elkészül a MŰ, az olvasó sokkal inkább a magáénak érzi. Egy angol nyelvű okoskodás szerint (amely a szerző, a befogadó és a Facebook kapcsolatát boncolgatja) egy dolgot azonban mindenképp szem előtt kell tartania az írónak: a rajongóid nem feltétlenül a barátaid. És ez így is van rendjén.